Németh család... az egyik

Vajta riport

2009-07-17T09:51:00.018+02:00

Hát megvolt. És jó volt. Jani kimúlt a hét végére, neki inkább munka egy ilyen konferencia, mint 'felüdülés'. De nagyon tartalmas munka volt ez, jó volt látni ahogy tudott emberek felé szolgálni. A gyerekek is jól érezték magukat. Ádám igazából szabadjára volt engedve, eltévedni már nem nagyon tud, kulcsot is tud használni, úgyhogy ő sokat volt a barátaival szerteszét. Én Esztikére voltam csatlakoztatva - amit bevallok, nagyon élveztem, most hogy dolgozok, ez egyáltalán nem tűnt zavarónak - és ebből születtek ám képek is. Mindjárt azok is következnek, csak előtte meg szeretném köszönni a szervezőknek a sok munkát, és különösen a gyerekszolgálat dolgozóit illeti dícséret részemről. Mind a nagyok tanítása, mind a kicsik vigyázása nagyon profi volt. Még Eszter is bentmaradt. Ez nagy szó ám, mert őt nem abból a fából faragták. Igaz utána, amikor együtt voltunk árgus szemekkel figyelt, nehogy otthagyjam valahol. Egyszer a játszótérnél ott kellett hagynom, mert odamentem a medence részhez Ádihoz és megkértem Editet, hogy addig Eszter a hintában ült, hát vigyázzon rá. Erre mire visszamentem Edit mesélte, hogy Eszter azonnal sírni kezdett és be is szólt neki, hogy ne lökdösse őt. Ennyit erről. Na jöjjenek a képek:

Érkezés utáni bambulás

Menetrendszerinti kutyasimogatás

Haverrel

Anya mondta, hogy ne igyak a szökőkútból, de nyalogatni azért lehet

És a medence vízből se, gyorsan le is törölöm a számat

Eszter mondtam, hogy NE!

Na mi van, nem játszunk?

De játszunk!

Hogy is kell ezt játszani?

Mit is csináljak most?

Akkor asszem gyorsan elszökök...

Ez is egy figura

Pihent gyerekeink vannak. Biztos a mieink?!

Friend or Foe

2009-06-23T11:39:00.003+02:00

Kedves Mindenki! Fiam részére (ezt fontosnak tartottam kiemelni, nehogy úgy gondoljátok, hogy Jani és jómagam részére) keresünk PS2-re Spiderman Friend or Foe nevezetű játékot. Újan vagy használtan, de az is elég hogy honnan juthatunk hozzá. Google keresőben fellelhető (magyar) üzletek nem rendelkeznek raktáron a szóban forgó játékkal, csak megrendelni tudják úgy cirka 1 hónapos átfutással. Szóval ha van ennél gyorsabb megoldás akkor szeretnénk azt választani.

Előre is köszi, puszi,

Évzáró

2009-06-22T09:32:00.007+02:00

Múlt hét pénteken hivatalosan is lezártuk a tanévet. Anyuka Esztergomból rohanva haza, gyors átöltözés pipibe, loholva fényképezőgéppel a nyakába befutott a kb. 45 fokos aulába, ahol szegény gyerekek kókadozva, fulladozva várták a kedves igazgatónőt, hogy végre kezdje már el lezárni azt a bizonyos tanévet. Na aztán el is kezdte. Ismét elmondta hányan jártak az iskolába az elmúlt évben (hozzáteszem ezt minden év elején is megosztja velünk), tanulmányi, sport, egyéb eredményekkel kiegészítve. Ekkor kezdtem érezni, hogy a vékony blúzban, lenge szoknyában szinte mindenhonnan egyszerre kezdett el csurogni rólam a víz. Ránéztem a fekete hosszú gatyában és hosszúujjú fehér ingben álldogáló gyerekekre (közte az én langaléta fiamra is) és igencsak megsajnáltam őket. Reménykedtem, hogy idén nagyon rosszul teljesítettek a tanulók és kurta lesz a dicsőség felsorolása, de sajnos rekordot döntött az iskola, többek között minden 5 és feledik diák a 600 akárhányból kitűnővel zárta az évet, és a 130 akárhány emberkét név szerint is föl kellett sorolni. Nyilván normál esetben ez tök jó és tök örülünk és tök büszkék vagyunk, de így a melegházhoz hasonlító klímában mindezt végig állni nem volt különösebben szívderítő. De túl voltunk rajta, gyorsan kiosztották a bizit és már jöhettünk is haza. Ádám iszonyú felszabadult volt, szép lett a bizije is (szorgalom, ének, környezet lett 4-es, a többi 5-ös). Kezdődhet a vakáció!!!! Ne. Kezdődhetne. Ha nem lenne azóta 14 fok és eső minden nap. Hát ennyit a NYÁRI szünet indulásáról. Bizakodjunk, hogy lesz ez még jobb is. Ha a jó oldalát akarom nézni, akkor legalább nem nyaggatnak a gyerekek, hogy menjünk már strandra. Apropó. Mióta Eszter párszor elkísért amikor Ádámot vittem úszni, tisztára lázba jött, hogy ő is akar. Péter bácsi elmondása szerint 90 cm-es a víz, úgyhogy ha már kilátszik a feje, akkor már mehet is oktatásra. Megmértük Pesztót, 94 cm. Így még csak a szemöldökéig érne neki. Hát úgy néz ki, hogy csak jövőre kezdheti el, vagy esetleg, ha nagyon belehúz akkor szeptembertől. Képeket most nem tudok csatolni, de nemsokára fogok. Technikai okoknál fogva (a képek az otthoni gépen, bejegyzés írás a melós gépen) nincsenek néha szinkronban a dolgok, de majd igyekszem. Puszi,

Öklös kép

2009-05-29T18:08:00.004+02:00

Úgy tűnik, majdnem tipikus egy bizonyos felvétel készítése az újszülöttekről. Amikor az öklüket összeszorítva a fejük mellett tartva alszanak. Valahogy így:

Hát itt van: Eszter vs. Alex

Puszi

Skarlát

2009-05-27T11:15:00.002+02:00

Most nem fogok magasröptű 'áthallásos' történetmesélésbe arról, hogy az Ige mikor / hogyan / miért használja ezt a képet, és hogy mire is utal. Nem, most nem. Most egyszerűen megosztom a tényt, hogy egy szem leánygyermekünk skarlátos lett. Családunk történelmében először fordul elő ez a betegség. Származási helye: bölcsi (legalábbis valószínű, ugyanis egy másik kisfiú is pont mostanra produkálta a tüneteket). Skarlát.. Ha ezt a szót meghallja az ember, elég ijesztő tud lenni. De ha már a doktor úr hozzá teszi, hogy 'nem A tipusú' valahogy megnyugszunk. Ez biztos azt jelenti, hogy nincs nagy baj. Ugye?! Na mindegy. Szóval magas láz, pöttyök, 'málnanyelv', piros torok az viszont van. Hivatalosan mától nem fertőz a gyerek, viszont 3 nap a lappangási idő, úgyhogy még van esélyünk részesülni ebben a csodában... Hát ennyi. Ez egy rövid, de igen informatív bejegyzés lett, úgy érzem.

Előtte - Utána

2009-05-22T09:23:00.008+02:00

Mindenki ismeri a fogyókúrás reklámok jól bevált motívumát, amikor fogyás előtt ill. fogyás után mutatják be a kedves pácienst. Nem biztos, hogy hűen tükrözi a látott egyén a valóságot. Soxor inkább retus előtt ill. retus után képeket látunk. De itt egy tuti retus mentes előtte - utána sorozat made by us:

Bocs, Lilly. Soha többé nem fordul elő veled ilyen csúfság. Kéretik nem röhögni kifele!

Ez egy balatoni pusztítás utáni csendélet.

A szalonnák megdicsőülése. Végül aztán betöltötték mindazt amire teremtve lettek. Hát nem mindannyiónk vágya ez? De szeretnék szalonna lenni ilyen értelemben. Végülis részben az vagyok, mikor kisebb, mikor nagyobb %-ban. Sokat kell dolgoznom, hogy a kisebb %-hoz közelítsek. És ezen a fenti megdicsőülés igencsak nem járul hozzá. Ez bizony egy paradoxon, egyetértetek?

Nos, ezek a kedvenc képeim a mi elsőszülöttünkről. Miért is ne legyek büszke?!

Ez az előtte - utána tavaszra vonatkozó vetülete... az erkélyünkről...

Autó után menni

2009-05-15T08:18:00.004+02:00

Általában nem szeretem ha vezetek és előttem megy valaki. Tegnap egy 18 éves Opel Kadett volt a szerencsés jelölt. Egyrészt nem látom rendesen az utat tőle, másrészt nem biztos, hogy olyan tempóban halad, amilyenben én szeretnék. Valamit viszont észrevettem. Ha valaki után megyek, általában követem a nyomvonalát. Ez szinte már automatikussá vált. Az emberlánya ugyanis azt gondolja, hogy biztos nem véletlenül nem megy egyenesen, hanem valamit épp kikerül. Sünimatricát, rókamatricát, cicamatricát, biciklist (bizonyára nem matricát). A kényelmetlen érzés ezzel kapcsolatban valószínű abból fakad, hogy egyfajta bizalom kell hogy kialakuljon bennem a Kadett-es felé, hogy ő látja és tudja miért kell erre vagy arra kormányoznia és én bízom benne, hogy tudja mit csinál. Ugyanis én sem szeretek matricákon átmenni, főleg nem biciklist gázolni. Ez elgondolkodtatott egy kicsit. Mióta naponta 100 km-t vezetek van időm gondolkozni. Ez egy kicsit extrémebbé teszi a vezetést, de az Úr eddig vigyázott rám. Szóval elgondolkodtam. Ha egy Opel Kadettest méltónak találok arra, hogy bízzam a reflexeiben és döntéseiben olyannyira, hogy a nyomvonalán járok, mennyivel inkább méltó az én Jézusom arra, hogy bízzak benne. Sőt ő ezt kéri is tőlem. Neki nem kell rászolgálnia a bizalmamra, hiszen már bebizonyította, hogy szeret. Ő meg aztán pláne tudja, hogy mit és mikor és hogyan és miért kerül ki vagy éppen vezet arra amerre akarja, hogy menjek. Távol legyen tőlem, hogy az én Uramat egy Opel Kadett-hez hasonlítsam, de erős áthallása van az előző gondolataimnak. Na mindegy. Akinek van füle... az hall.
Pusszancs

Nem túl gyakori

2009-05-08T08:51:00.003+02:00

Nem vagyok túl gyakori író. Ezt biztos észrevettétek már. És ez nem esemény hiány kérdése, hanem kedv és idő. Események vannak. Pl.: majdnem elpusztult Lillyke. Erről még írni sem mertem, annyira féltünk, hogy nem éli túl. Kullancsot találtunk benne, (és hogy attól-e, vagy mástól) nagyon beteg lett. Nem volt babéziás, sem lájm (ezt így írják?) kórós. Mégis rosszul volt nagyon szegényke. Kb. 3 hétbe és a beszerzési árába tellett, míg helyrejött. A nagy öröm alkalmával lenyírattuk a szőrét. Hát inkább ne tettük volna. Szegényke, nagyon kis csupasz lett. Jani úgy hívja: töltött zokni. Fénykép még nem készült róla, nem akarom szégyenbe hozni szegényt. Majd pár hét múlva esetleg, ha már kinő egy kicsit bundája.
Eszter is beteg lett, mandulagyulladása van. Doki szerint nem vészes, antibiotikumot szed, aztán ha jól van hétfőn mehet is bölcsibe.
Jani is fájlalta a fülét múlt hétvégén, de már elmúlt. Ádámék 3.-ok lettek a Gergő-kupán (az iskola szervezi ezt a foci bajnokságot egy elhunyt testnevelő tanár emlékére minden évben).
Szóval esemény az van, csak az ihlet száll el néha.
Én meg csak dógo, dógo. Szeretném azt mondani, hogy rendben mennek a dolgok, de nem. Elég küzdelmes a munkahelyem, de lehet, hogy csak én csinálok belőle azt. Nem tudom. A munkám jó, a munkatársaim meg nem. Zavar? Igen. Tudok ellene tenni? Nem. Ha tudnék, akarnék-e egyáltalán? Nem tudom. Kilátás? A szomszéd háztetőre. Keresem az örömet benne, elvégre Isten engedte meg, hogy itt legyek. Nem lelem. De azt hiszem nem jó helyen keresem. Kissé mellé mentem a dolgoknak. Isten sosem ígérte, hogy örömet lelek a cselekedeteimben, ha jól értem. Benne (mármint Őbenne) már annál inkább. Soxor teszi az ember a dógát, mert az élet megy tovább és mert van egy munkahelye, ahol teljesítenie kell. Ha meg vagyok gyökerezve a lelkem szerelmesében akkor örömöm lesz, függetlenül attól, hogy mennyire 'örömteli' élethelyzetben vagyok. Azt hiszem ezt most ki kellett írnom magamból.
Még egy fontos eseményt kihagytam. Voltunk egy gyülekezeti hétvégén egy hete Móron. Nagyon jól sikerült, jó idővel voltunk megáldva és remek közösséggel. Matt pásztora jött tanítani bennünket. Áldásos volt úgy cakkumpakk. Rengeteg képet készítettem, talán ha már rajta lesz a gépemen fel is rakok párat.
Na puszi mindenkinek, akinek lehet...

Tánc

2009-04-03T09:53:00.010+02:00

Ádám tanítja táncolni Esztert. Igazából nem is nagyon kell tanítania, Eszter megfigyel és másol. Agya fényképez és leképez. Mindig elámulunk, hogy a gyerekek milyen gyorsan tanulnak ha akarnak....

Eszter próbálja 'pengetni' a gitárt

Akkor és most

2009-03-27T10:16:00.006+01:00

is lehetne a következő kép címe, ha ugyanazt az embert ábrázolná, de nem. Így legyen inkább Anya és lánya:

Képes

2009-03-25T10:47:00.016+01:00

A korábbi 'képtelen' bejegyzésekhez képest most egy képes következik. Az ok egyszerű de nagyszerű. Drága egyetlen férjem hitben kilépett (ismét) és előrehozta a szülinapomat (ami egyébként júniusban van, szóval sokat kellett hoznia) és meglepett egy félprofi fényképezőgéppel. Teljesen lefagytam amikor megláttam ott csücsülni a dobozt az íróasztalunkon. De ő már csak ilyen. Ezt (is) úgy imádom benne. Szóval itt egy pár portré kis családunkról:

Az egyik kedvenc felvételem....

Nagy fiam...

A merénylet elkövetője....

Bambulás a köbön.

Kártyacsata.

A portrékból ő sem maradhat ki...

Pókember kártyával.

Szerintem jól áll nekem anya szemüvege. Te mit gondolsz?

Bölcsőde

2009-03-19T10:02:00.005+01:00

Tisztelt Olvasók!
Örömmel értesítek mindenkit, hogy Eszter leányunk múlt hétfő óta a Tatabányai Módszertani Bölcsőde tagja. Jele: fagyi. Az első hét nehéz volt, leginkább Janinak. Mindig sírt reggelenként (mármint Eszter és nem Jani), hogy 'maradunk', 'nem megyünk bölcsibe', stb. Aztán most hétfőre ez valahogy elmaradt, és azóta sem jött vissza. Nagyon jól eszik bent, van hogy kétszer is kér a kajából. Szól, ha WC-re kell mennie, sőt egyszer szó nélkül magától is elment. Persze az első héten voltak kis balesetek (gyorsan el is mentünk alsónemű garnitúrát venni, mert igencsak gyorsan fogytak), de ezen a héten már nem volt. Sőt, tegnap amikor hazamentem, kérdezés nélkül úgy fogadott: 'jó volt a bölcsi'. Na hát ezen ledöbbentünk, mert eddig mindig az volt a válasz: 'baba sírt a bölcsibe'.
Nagy segítség ez nekünk, mert így felszabadult Janinak a délelőtt és tud dolgozni. Eddig ez nem nagyon jött össze. Aztán hirtelen felindulásból utánakérdeztünk a bölcsinek és egy héten belül már kezdhetett is. Ez egy kisebb csoda, mert amúgy hónapokig kell várni, annyira nagy a túljelentkezés. Meg is állapította a vezető óvónő, hogy valaki nagyon szerethet minket odafent. Hát ezt eddig is tudtuk. Aztán később látta az igénylőlapon Jani 'foglalkozását' és egy mosollyal konstatálta, hogy beletrafált a lényegbe.
Szóval a bölcsi jól megy, egyelőre mindenki imádja odabent, annyira kis cuki-maki. Hétfőn volt szerencsém én vinni - hozni (mert nem kellett dolgoznom) és összetalálkoztam az egyik anyukával, akinek a fiát egy kiscsaj úgy összekarmolta, hogy tiszta véres volt a kis pólója. Hát Isten mentsen minket az effajta összetűzésektől. Tényleg Őrá kell bíznunk a gyermekeinket mindig, de főleg, ha kikerül az otthonból egy közintézménybe. Lali és Béla (Eszter két őrangyala) bizony most elég elfoglalt lesz. Ilyenkor olyan jó megemlékezni arról, hogy semmi sem történik az Úr engedélye nélkül, legyen az egy arckarmolás vagy egy halálos kór...
Ádám ügyes az iskolával, most a Nemzeti dalt kell megtanulnia 25-ig. Mindemellett szorzótábla lázban égünk, mindennap elmondjuk, mint valami zsolozsmát. Egyelőre a hétközbeni úszás edzése is megoldódott. Amióta dolgozok és autóval járok, nem volt aki elvigye őt csütörtökönként edzésre. Most viszont van egy másik Kodályos srác, aki jár az edzésre és az ő apukája felajánlotta, hogy elviszi Ádámot is, hazafele meg az edző hazahozza. Isten odafigyel a részletekre, ezt (is) szeretem Benne.
Jómagunk pedig próbáljuk normálisan megélni ezeket a változásokat a családban. Nem mondom, hogy mindig elégedetten és mosollyal az arcunkon, de a viharok által talán erősödünk. Talán.
Üdvözlünk mindenkit a tengeren innen és túl!

Szavazzatok!

2009-02-24T15:52:00.005+01:00

Szeretném népszerűsíteni egy barátunk filmjét, ami bekerült az AXN filmfesztivál 2009 versenybe. Nézzétek meg itt Madarász Isti Superdigital című filmjét és szavazzatok rá, aki kifogyhatatlan 5letekkel rendelkezik atéren, hogy meglepő és szórakoztató filmekkel lepje meg a nagyközönséget.

Friss

2009-02-23T16:24:00.006+01:00

Itt vannak a friss képek Lilly-kéről, ahogy ígértem!

Igen, gördeszkázik a drága. Teljsen magától talált rá a sporteszközre és szemmel láthatólag jól érzi magát rajta...

Munka

2009-02-18T08:16:00.009+01:00

Nem időrendi sorrendben, de szeretnék beszámolni pár említésre méltó eseményről. Van új kutyánk... 3 és fél hete van egy bichon-unk, fehér, bézs fülekkel és úgy néz ki, hogy a nyakán és hátán is van még egy-egy bézs folt. 8 hetesen hoztuk el és nagyon kis drága.... így nézett ki, amikor elhoztuk:

Nemsokára újabb képeket is mutatok róla, merthogy már legalább kétszeresére növesztettük a drágát a három hét alatt.

Aztán... Volt Ádám iskolájában ismét jelmezbál. Az utolsó héten döntötték el, hogy tehenészlányoknak öltöznek be a lányok, a fiúk meg teheneknek. Az osztályfőnök nagyon aktivizálta magát, tehén lepelt varrt, meg tehén fejet gyártott hungarocellből (iporkából, csak így tudományosabb), szereztünk kolompot is. A lányok tündériek voltak, és valami bajor zenére vonultak be, táncoltak, megfejték a teheneket (volt rendesen tőgyük is meg farkuk is), aztán a friss tejből megkínálták a zsűrit is. Na, ez annyira levette őket a lábukról, hogy meg is nyerték az egész versenyt. Nagy volt az öröm, mert tavaly másodikok lettek a kalóztánccal, idén titkon számítottak az első helyre. Ha sikerül letöltenem a videót, akkor publikálom is. Nagyon ügyesek voltak.

És amire a címben is utaltam.... Elkezdtem dolgozni. Hogy dolgoznék, az egy kicsit túlzás, de eljárok a munkahelyemre hétfő óta. Mivel azt amit régen csináltam már más csinálja (egészen pontosan mások, mert két lányt vettek föl rá), ezért úgy néz ki, hogy ismét be kell tanuljak. Van két japán kollega aki a beszerzést csinálja és tőlük fogom átvenni a dolgot. Az a baj, hogy egyenként tanítanak rá és elég lassan megy. Van 7 beszállító, akiktől rendelni fogok és eddig 2-t néztünk meg. Nem akarom siettetni az ügyet, de bevallom most elég sok időm van. Biztos lesz ez másként is, ahogy magamat meg a céget ismerem. Jó volt visszajönni az irodába annak ellenére, hogy kétszer annyian dolgozunk már itt és csak a töredékét ismerem az embereknek. Kicsit idegennek érzem magam köztük és ez lehet, hogy nem is fog sokat változni. Van egy kis korkülönbség köztünk és tőlem kicsit távol áll az effajta munka és egyéb stílus. Mindenki nagyon kedves meg jó fej, és mégis .... Nem tudom megmagyarázni, de majd az idő igazolja, hogy igazam van vagy igazam van.

No, gyorsan be is fejezem és megpróbálom hasznossá tenni magamat...

Női konferencia

2009-01-18T17:35:00.002+01:00

Tegnap jöttem haza egy női konferenciáról. A szervezők nagyon kitettek magukért, mindenre volt gondjuk. Remek tanítók, pontos időbeosztás, kiváló dicsőítésvezető, jó közösségi alkalmak, dekoráció, stb. Mindenkinek egy baja volt csak, hogy lehetett volna hosszabb is.
De nem nekem. Én már alig vártam, hogy hazajöjjek, annyira hiányzott Jani meg a gyerekek. Nem tudom miért, de most nem tudtam őket itthon hagyni. Habár fizikailag itthon maradtak, de a szívemben ott maradtak és nem tudtam őket elengedni. Azt hiszem ez annak volt köszönhető, hogy nemsokára elkezdek dolgozni és tudatosult bennem, hogy mennyire keveset fogunk találkozni. Próbáltam Isten elé vinni, és most nem is fogok túl mélyen belemenni ebbe az egészbe, mert nem akarom, hogy rámüljön ismét ez a nyomorúságos érzés, ami a konferencián rámült, szóval próbáltam Isten elé vinni, de csak itthon tudtam lenyugodni. Ilyen még sosem történt velem, hogy egynapos konferencián ennyire nem tudtam magam elengedni. Nyilván egy nagy adag támadás is volt benne az ellenség részéről, meg az én gyengeségem, hogy hagytam magamon eluralkodni a dolgot. Most már jól vagyok és úgy érzem a helyemen vagyok. De szükségem van Jézusra. Nélküle szétesek (ahogy ezt a női konferencián és a ma reggeli Biblia órán is megerősített a Szentlélek)!
Még 3 hét és kezdek dolgozni. Nem tudom, hogy várom vagy nem várom. Elfogadom. Tudom, hogy most ezt szabta ki Isten az életünkre nézve és megpróbálom puhán tartani a szívem, hogy Isten elvégezhesse a munkáját ezen keresztül. Jó emlékezni arra, hogy Ő sosem terhel jobban, mint amit elbírnánk. És a végeredmény pedig mindig növekedés, ha el nem hagyjuk a hitet. Szintén a női konferencia egyik mottója. Azért nem volt hiábavaló mégsem, hogy elmentem. (Csak vicc!) Olyan jó volt, hogy a konferenciát úgy fejeztük be, hogy Krisztus minden amire szükségünk van és hogy töltekezzünk be vele. És a mai óra is a Zsidók levél bevezetésében arról szólt, hogy Jézust kompletten mutatja be a levél, nem úgy mint mondjuk egy evangélium. És hogy minden Őbenne áll fenn és mindent Ő tart össze, még minket is. Jó volt egymás után hallani ezeket, mert megerősített abban, hogy bármi is lesz, Ő tart meg, Ő tart össze, és Benne működni fog a dolog. Nekem egy a dolgom, hogy közel maradjak hozzá, vagy még inkább megmaradjak Benne, mint a szőlőtőben a szőlővessző. Na ennyit a nagy lelki mivoltomról, csók mindenkinek!

Helye van

2009-01-13T14:24:00.003+01:00

Mindennek megvan a helye és ideje. Eltelt több mint egy hónap az utólsó jelentkezésem óta, úgyhogy itt a helye és ideje az újabb bejegyzésnek.
Sajnos sokkal hűtlenebb vagyok a blogírásban mint azt gondoltam az elején, de dolgozom rajta. A karácsonyi forgatag után lassan visszarázódunk a 'normális' életbe. Az ünnepek jól teltek, habár legközelebb valószínű kicsit máshogy tervezzük. Hiányzott az, hogy itthon legyünk csak magunk együtt, amit csak az iskolai szünet alatt tudunk megengedni magunknak. De nagyon élvezzük az új lakás nyújtotta előnyöket. Mindenki el tud bújni egy kicsit ha akar a saját zugába. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy bújkálunk egymás elől, csak néha jó egyedül lenni, olvasgatni, stb. Helyzetjelentés
Ádám kissé elfáradt az év végére az iskola szempontjából, egyre nehezebben teljesítette az elvárásokat, épp jókor érkezett a szünet. Utána persze megint nehezen rázódott vissza. Most már úgy ahogy helyén van a srác. A hétvégén majdnem bejutott egy megyei úszóversenyre, de aztán még sem jött össze a dolog. Idén nem rendezett a város városi bajnokságot, mivel a város egyetlen uszodáját fél évig újítják fel és így se felkészülni se versenyezni nem tud a város ifjúsága. Botrányos, mert hogy mégis csak egy megyei jogú városról van szó. Na mindegy. Szóval városi bajnokság nélkül kellett benevezni a megyeire, de oda már nem volt elég az időeredménye. Majd legközelebb. Ez lett volna az első versenye, hát mégse várhatja el az ember, hogy már a megyein ússzon. De nagyon büszkék voltunk rá így is, hogy benevezték.
Eszter gyorsan feljődik, még nincs kettő, de úgy néz ki, hogy a pelust már csak alváshoz hordja. Nagyon ügyes, alig fordulnak elő balesetek. Beszéde is rohamosan fejlődik. Két szavas mondatokban beszél (baba alszik, hol van?, megint zenél (mármint a bili)). Élvezzük, ahogy egyre tisztábban fejezi ki magát, és hogy mindent próbál utánozni. Legutóbb azt mondta: csillagkapu, ami így hangzott: 'csilla aku', vagy 'csilla apu'. Szóval tanul a gyerek. Lassan a kis tauri Jaffa és tochra szurkoló lesz és együtt harcol a goauldok ellen.
Jani elkezdte a biblia iskola levelező tagozatának vezetését, ami egyelőre elég sok idejébe tellik. Talán később ha már gyakorlottabb lesz, ő is jobban be tudja majd osztani a dolgait. Vagy ha esetleg nem lesz olyan sok tanuló... De persze ez csak vicc, mindenkit bátorítok, ha van rá kapacitása akkor csak csinálja. Hajrá! Amúgy jól van, nekiugrottunk egy kis diétának, mert elhagytuk magunkat az ünnepekre (meg már előtte is). Immár harmadszor küzdünk a kilók ellen.
Rólam meg csak annyit, hogy januártól dolgozom. Visszamentem a régi munkahelyemre Esztergomba. Még mielőtt mindenk hangosan felhőkölne, közlöm hogy Isten gondoskodását látom ebben. Már nyár óta kerestem munkát Tatabányán és egy csomó ajánlat volt abban a munkakörben amiben Esztergomban is dolgoztam. Konkrét lépést viszont novembernél hamarabb nem akartam tenni, mert csak februártól szerettem volna munkába állni. Na most október végén beütött ez a nagy gazdasági válság, melynek eredménye az volt, megszűntek az állásajánlatok, sőt örültek az emberek, ha épp nem rúgták ki őket. Emberileg 0 volt az esélyem, hgoy visszavegyenek, mert ott is minden harmadik embert elbocsátottak. De Isten... Úgy szeretem az így kezdődő mondatokat. De Isten gondoskodott és végül visszavesznek, ráadásul ugyanabba a pozícióba amiben voltam, ráadásul fizetnek benzin pénzt, ráadásul örülnek, sőt alig várják, hogy visszamenjek. (Állítólag akiket a helyemre vagy csoportomba vettek föl, nem álltak túl a helyzet magaslatán.) Jelenleg szabadságon vagyok, mert 51 nap halmozódott fel a két év alatt, és február 9-én kezdek ténylegesen dolgozni. Jani meg itthon lesz Pesztóval. Tavasszal be fogom iratni a bölibe, ha nagyon nem megy Janinak a munka miatta, akkor szeptembertől ha csak egy fél napra is, de el tud menni Pesztó.
Röviden ennyit rólunk.
Van még egy sajnálatos hírünk. Sütike elkóborolt. Most nem mesélném el az egész történetet, de a lényeg az, hogy karácsony előtt kiszökött és nem vettük észre csak órákkal később, hogy nincs meg. Ádival minden este imádkozunk érte, hogy kerüljön vissza hozzánk, meg hogy Isten vigyázzon rá, de nagyon rányomta a bélyegét a karácsonyra ez az egész sztori. Eszter még mindig emlegeti őt, Ádám is siratja esténként. Azért még nem adtuk fel a reményt....
Hát ennyi.

karácsonyi móka

2008-12-11T17:35:00.001+01:00

Send your own ElfYourself eCards

Nahát...

2008-09-28T10:53:00.002+02:00

Nahát, hogy repül az idő. A legutóbbi bejegyzés óta eltelt egy nyár, sőt az ősz kellős közepe is ránk köszöntött. Csak címszavakban mi is történt azóta...
Vége lett az iskolának, Ádám kitünővel zárt, kapott jutalomkönyvet, oklevelet, sőt még az iskola dicsőségtáblájára is felkerült. Az évzárón sajnos nem tudtunk ott lenni, mert számunkra azonnal elkezdődött a nyári szezon, rögtön egy konferenciával nyitottunk Vajtán. Miután hazajöttünk Ádám egy nyári sport táborban vett részt, amit a triatlon egyesület szervezet (aminek a tagja is). Számára ez volt az első tábor amin részt vett. Nem aludt ott, hanem reggel vittem délután hoztam. Nagyon élvezte, népi játékokat játszottak, agyagoztak, kirándultak, lovagoltak, na és persze mindennap volt úszóedzés. Aktívan pihent a gyerek, de ismét mondom nagyon élvezte. Amint hazajött, már mentünk egy másik konferenciára Vajtára. Ezúttal Eszter volt a soron, hasmenés, láz mégpedig nagyon magas. Szóval tényleg szuper volt a konferencia. Már számítottunk erre, tavaly szintén lázas volt. Mindennek ellenére élveztük a dolgot és helyi orvosokat is nagyon jól megismertük. Hazaérkezés után Ádám elment mamázni egyet Esztergomba egy hétre. Aztán újra együtt voltunk egy kicsit és utána indultunk Balatonra 3 hétre. Ez az éves nyári szabadsága Janinak. A gyerekek nagyon élvezték a fürdést, semmit tevést, kertben szaladgálást, szalonnasütést. Mi az utolsó héten Vajtára mentünk kétszer egy napot, mert Jani vendégtanítóskodott a Pestiek konferenciáján. Jó volt egy kicsit kettesben, mert amúgy a szüleim és a nővéremék is velünk voltak a nyaralás alatt. Ami persze tök jó volt, de mint mindennek, ennek is voltak hátulütői, amit most nem részleteznék. A nagy hír közben érkezett otthonról, hogy anyuéknak sikerült eladni a Kft. házát. Ez számunkra azért igen jelentős, mert ebből a pénzből ígéretet kaptunk, hogy a saját lakásvásárlásunkhoz szeretnének hozzájárulni. Ugyebár imádkozunk már tavasz óta, hogy tudjunk venni egy sajátot, de amíg nem volt semmi készpénzünk, nem tudtunk igazából lépni. Foglaló nélkül nem létezik lakásvásárlás, hacsak nem a rokonodtól vagy nagyon jó ismerősödtől veszel és megbíznak egymásban a felek. Na mindegy, amikor aug. végén hazajöttünk Balcsiról nekiláttunk a nagy lakás keresésnek és találtunk kettőt is. Miután megnéztük őket egyértelműen maradtunk az egyiknél. Szóval, hogy leegyszerűsítsem, szept. 5-én aláírtuk az adásvételit és tegnapelőtt jött az SMS az OPT-től, hogy 9 munkanapon belül elbírálják a hitelkérelmünket. Ez tényleg nagyon le van egyszerűsítve, mert kb. 15 féle papírért kellett szaladgálni itt Tbányán meg Esztergomban, hogy minden szükséges dokumentum be legyen nyújtva ehhez a fajta hitelhez. A lényeg, hogy sikerült és elvileg okt. 9-ig kiderül, hogy megkapjuk-e a hitelt és ha igen akkor mennyit. Reméljük annyit amennyire szükségünk van. Ez talán az utolsó imatéma ezzel a hitellel kapcsolatban. Nem volt problémamentes az egész herce-hurca, de Isten mindvégig hűséges volt.
Van ám másik imakérésem is. Pesztóka lényegében amióta hazajöttünk a nyaralásból egyfolytában beteg. Valami vírust nyalt be az egész család (alul - fölül jött vissza a kaja rendkívül gyors formában és akkor még diszkréten fogalmaztam), még anyukámnak is el kellet jönnie, hogy segítsen annyira le voltunk gatyásodva. Fetrengett az egész család. Főleg a felnőttek viselték nehezen. Szóval Eszter aztán jól volt, aztán egy napra belázasodott, aztán megint jól volt, aztán ment a hasa, diéta, aztán megint jól volt, aztán megint belázasodott, megint ment a hasa, megint diéta, és akkor azt mondta az orvos, hogy vigyek be széklet mintát az ÁNTSZ-be. Hát kiderült, hogy valami szalmonella féle baktérium van benne. Úgyhogy megint diéta plusz antibiotikum, amit csak ma fogok elkezdeni adni neki, mert mindeddig úgy nézett ki, hogy magától kitisztul a dolog, de éjjel megint akció volt. Szóval remélem ezzel most már véget vetünk a dolognak. Szegény amilyen jó húsban volt a nyaralás végére, most olyan kis víknya. Tisztára le van fogyva a folyamatos diéta miatt. Mondanom sem kell, hogy a főtt krumplira/rizsre már rá sem bír nézni. 2 napja adtam neki először egy zsömlét, hát úgy megörült neki, hogy tiszta örömmámorban úszott. Kis húsom annyira éhes volt már, folyton sírva nyitogatta a hűtőt és áhítozott a túrórudi után. Szóval ezért kérnék még imát kedves testvéreim és olvasók, hogy legyünk már túl ezen a mizérián.
Ádám jól van, elkezdte három hete az iskolát. Kicsit nehezen rázódik bele. A figyelme én nem is tudom hol van, de kemény szankciókat kellett bevezetnünk mostanra, mert folyamatosan gond van vele. Hogy nekünk itthon gondunk van vele az egy dolog, de most már a tanítónénik is panaszkodnak, úgyhogy bekeményítettünk a TV és playstation területen. Imádkozunk a hatásért és kitartásért ebben a döntésünkben.
Hát röviden ennyi történt velünk.
Ja, most nézem csak, hogy magunkról nem is írtam semmit. Jani épp Vukováron szolgál. Kedves László testvérünk meghívta őt egy mini konferencia tanításra, este ér majd haza. Amúgy újra tanít a Biblia iskolában, most az Apcselt. Ezenkívül rábízták még a magyar levelező tagozat irányítását, felügyeletét. Ez egy kicsit több időt fog igénybe venni, de nagyon szereti csinálni és még meg is fizetik érte. Ez tulajdonképpen egy imaválasz az anyagi helyzetünkre most, hogy ilyen jó erős a magyar forint. Azon kevesek közé tartozunk akik ennek nem annyira örülnek. A törlesztőrészletünknek viszont jót fog tenni, mert hogy svájci frank alapú lesz. Profitáljunk is már egy kicsit ebből a fene nagy gazdasági fellendülésből....
Én meg .... hát .... nem is tudom mit írjak. Őszintén szólva kicsit nyomaszt ez az elmúlt hónap betegségből betegségbe esése. Elsősorban mint anya aggasztott a dolog, és ehhez még hozzájön a bezártság, mert egy fosós hányós lázas gyereket mégsem visz közösségbe az ember, mégha nem is mindhármat mindig egyszerre produkálta. Nyilvánvaló volt, hogy valami komolyabb bújkált benne, amit nem engedett a lelkiismeretem, hogy másra is akasszak. Szóval kicsit be vagyok fordulva, de úgyhiszem jobb lesz, ha már kicsit kimozdulhatunk.
Volt egy nagyszerű női alkalmunk szeptember közepén. Esztergomból jött hozzánk vendégtanító és egy remekbeszabott kis alkalmat hozott össze az Úr. Jó volt az üzenet, a közösség őszinte, az ima felemelő. Jó volt együtt dícsérni az Urat, hálát adni és közbenjárni egymásért. Áldottak voltunk és imádkozunk folytatásért. Okt. 10-én lesz a következő alkalom, ez ima és dicsőítés. Na meg persze közösség, ami a nőknél oly természetes.
Most már véget vetek a beszámolónak, mert olyan hosszúra nyúlik a bejegyzés, hogy senkinek nem lesz ingerenciája elolvasni. (Mindenki magából indul ki...)

Gyereknap

2008-05-30T19:40:00.015+02:00

Múlt vasárnap gyereknap volt és ennek örömére szombaton kis segítséggel csináltunk egy jó kis programot. Tatára mentünk, ahol a várban és környékén érdekes programokkal vártak minket. Sok kiállítás, vásár, és egyéb mellett volt ló-kótyavetye, vár-ostrom, és mint utóbb kiderült még egy puska is elsült véletlenül egy török kezében, akit a Tatabányai kórházba szállítottuk - tudtuk meg másnap a híradóból.

Lássunk néhány képet:

A törökök megszállták a várat...

Igazi csata volt igazi ágyú- és puskadörrenésekkel, amit Ádám kicsit nehezen tolerált.

Esztert láthatóan nem zavarta a csata...

Pedig micsoda erővel próbálták a magyarok visszavenni a várat!

'Ez bizony reménytelen srácok, jobb ha feladjátok...'

A tatai vár (...hadd várjon, első a szolgálat!)

A család mínusz én

Barátainkkal

'Mi pedig letettük a fegyvert, ez Világos, nem?!' Nem, ez nem Világos, ez Tata!

Igen, ez bizony mézeskalácsból készült. Elsősorban gyümölcs kell hozzá: a Lélek gyümölcse, türelem!

Ádám kipróbált egy játékot, amiről később kiderült, hogy nem is így kell vele játszani. Azért így is élvezte.

Eszter pedig a táska pakolását élvezte...

Gyönyörű, nem?!

Kirándulás

2008-05-30T08:56:00.010+02:00

Valahogy nagyon el vagyok maradva és nem tudom utolérni magam, de azért szeretnék beszámolni (főleg képekben) egy kirándulásról. Pár hete kapott Jani meghívást egy szervezet mini konferenciájára, hogy tanítson. Itt szerveztek egy kirándulást Jánoshegyre, ahová családostul sikerült elmennünk. Ime pár kép:

Ez már nem a kiránduláson van, de mindenképpen meg akartam mutatni, hogyan palacsintáznak a gyerkőcök:

Futóverseny

2008-05-22T14:46:00.007+02:00

Még mielőtt azt hinnétek, hogy ilyen sportos családdá léptünk elő, közölném, hogy minden az Ádám 'hibája'. Egyik nap megyek érte az iskolába, és közölte velem a tanítónénije, hogy Ádám jelentkezett egy futóversenyre, amit másnap a csónakázó tónál szerveznek. Még aznap délután az úszás edzésen kiderült, hogy az edzője szervezi versenyt a sport népszerűsítése céljából. Nagyon örült, hogy Ádám is jelentkezett én meg nagyon büszke voltam rá. Megívtak egy veterán marathon világbajnok, csúcstartó bácsit is, Feri bácsit, aki 81 éves és még mindig lefutja a marathont. Vele lehetett a végén még egy kört futni, és erre már a szülők - tanárok - szervezők, szóval minden kedves egybegyűlt hivatalos volt. Szóval beálltam. Néhány felvétel az eseményről:

Előtte...

Utána...

És közben pedig:

Utólag is bocs a szülői hangért, aki nem tudta hogyan kell egyszerre szurkolni is meg figyelmeztetni a gyerekét, hogy a célba fusson be és ne mellé. Bocsi Ádám, hogy ilyen idióta anyukád van....

Gergő kupa

2008-05-22T14:01:00.004+02:00

Ádám iskolájában minden évben megrendeznek egy foci kupát, amit házon belül az osztályok között szerveznek meg. Gergő bácsi emlékére - aki az iskola testnevelő tanára és foci edzője volt - találták ki az eseményt és most Ádám is részt vehetett az 1.a. foci csapata keretében. Nagyon édesek voltak a gyerekek. Ádám először hátvéd volt és nem is nagyon ment még a középpályára sem (ekkorról a videó), aztán előbbre tették és képzeljétek rúgott egy gólt! Erről sajnos lemaradtam (mármint a felvételről), egyrészt mert hát ki tudja előre épp mikor fog az ember gyereke gólt rúgni, másrészt Pesztó is velem volt, úgyhogy soxor nem is tudtam a tornateremnél tartózkodni, mert a kisebbiknek mehetnékje támadt. De nagyon büszke voltam az Ádámra, a papa is az lesz, ha ezt megtudja, meglátja. Végül középen végeztek a fiúk, ami nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy a csapatból csak egy gyerek jár rendszeresen foci edzésekre, a többinek meglehetősen új volt a dolog. Ádám itthon nem is nagyon focizik, Esztergomban a papával szokták rúgni a bőrt, ami ugyebár elég ritka alkalomnak számít. Ime a videó:

Anyák napja az iskolában

2008-05-14T17:32:00.014+02:00

Izgatottan vártam miben lesz más ez az anyák napja most, hogy Ádám iskolás lett. Azzal indult a nap, hogy Ádám reggel kijelentette, hogy a mama is biztos itt lesz. Mondtuk neki, hogy a mama messze lakik, úgyhogy most nem biztos, hogy itt lesz. Erre ő csak ennyit felelt: 'Akkor már biztosan elindult....' Ezt nem hagyhattuk tett nélkül, úgyhogy Jani fogta magát és elment a mamáért Esztergomba. Persze volt nagy öröm, amikor ő ment érte délután a napközibe. Ünneplőbe öltöztünk és már indultunk is vissza.
Nagyon szépek voltak a gyerekek. Mindenki mondott verset, furulyáztak, énekeltek, kaptunk ajándékot, szóval volt minden ami miatt nem sok szem maradt szárazon. Lelkes anyukák csattogtatták a fényképezőgépeket, így én is. Boldog anyáknapját így utólag is minden anyukának.
Ja, és köszönet Zsuzsa néninek, aki rengeteget foglalkozott a gyerekekkel és igazán szép pillanatokat szerzett nekünk.

hát nem könnyfakasztó?

Amióta nincs tél....

2008-05-13T14:50:00.004+02:00

Amióta nincs tél sokat járunk a játszótérre. Melindáékkal találtunk egy hozzánk közeli játszóteret, ahová mindketten szívesen visszük a gyerekeket, mert körbe kerített és tiszta. Ádám is szeret ott játszani annak ellenére, hogy nincs olyan nagy választék az eszközökben, viszont összebarátkozott egy Jenni (Dzsenni) nevű lánnyal, aki még hasonlít is egy kicsit a Forrest Gump-beli gyereklányra. Ő majdnem mindig ott van, amikor mi is megyünk és mivel egykorúak Ádámmal jól megértik egymást. No comment....

Pesztó is szeret ott lenni és nagyon hamar önállósodott például a csúszdán. Nézzétek csak:

A következő kisfilmben szeretném bemutatni, hogy Eszter hogyan hozza tudomásomra, ha szeretne valamit...

Az egészet agyban játsza le és már csak az utolsó lépést fejezi ki: 'Bármi is legyen az, te meg fogod kérdezni, hogy szeretném-e, én meg erre azt mondom, hogy: IGEN. Na mire vársz?!'

Eger

2008-05-13T14:20:00.014+02:00

Most egy kicsit kiesünk a kronológiai sorrendből, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy még Április közepén el tudtunk menni Egerbe egy hétvégére, méghozzá ugyanabba a hotelbe, amiben a nászutunkat töltöttük. Így ünnepeltük a 10. házassági évfordulónkat (még leírni is sok).

Nagyon jól éreztük magunkat, sokat pihentünk, fürcsiztünk, aludtunk, sétáltunk. Egész izomlázunk lett a sok sétától. Nem csináltunk semmilyen exkluzív programot, de annyira jó volt arra a két napra csak kettesben lenni, romantikázni, sokat enni mégsem főzni, sem mosogatni. Az élet apró örömei. Azt még nem is mondtam, hogyan sikerült ezt finanszírozni.... Képzeljétek, valaki konkrétam nekünk konkrétan erre a célra beadakozott egy jókora összeget a pesti gyülibe, így teljes ellátással, költőpénzzel miénk volt egy hétvége ebben a gyönyörű városban. Dicsőség Istennek, merthogy Jani nagyon tudatosan így szerette volna megünnepelni ezt a kerek évfordulót és sajnos februárban erre nem volt lehetőségünk. Egyszóval bámulatos, ahogy Isten törődik velünk, ahogy teljesíti a mi titkos vágyainkat az Ő akarata szerint. Köszönet érte. Néhány fotót közölnék is. Íme:

Női délután

2008-05-13T10:20:00.016+02:00

A következő héten szerveztük az első 'női délután'-unkat a gyülekezetben. Nagyon izgultam, hogy hogy fog sikerülni. Végül egész sokan összejöttünk, de nem is ez volt a lényeg. Először átsétáltunk a szomszédos plázába, ahol ebédeltünk egyet és utána a gyüliben volt maga az alkalom. Kis dicsőítés után Horáth Kávay Andi jött Vajtáról és hozta az üzenetet. Hogyan feleljünk meg a mai kihívásoknak mint nők a Biblia tükrében. Ez egy nagyon aktuális és fontos dolog, amit jó ha az ember lánya észben tart. Szerintem nagyon jól sikerült a tanítás és nekem személyszerint sokat szólt. Utána lehetett kérdéseket föltenni ill. sütizni, teázni, beszélgetni. Drága férjecském segített az terep rendezésben, hangtechnika belállításban, stb.-ben. Én pedig egy kedves kis hallójárat gyulladással indítottam, előző éjjel nem aludtam a fájdalomtól és már begyógyszerezve, félig süketen érkeztem a helyszínre. Gondolhatjátok milyen volt a dicsőítés... Az Úrnak biztos tetszett, végülis egy süket narkós számára is van elég kegyelem. Egész nap ez volt a mottóm: elég nekem a kegyelmed! És tényleg elég volt! Dicsőség Neki!
Pár kép amit nem én készítettem, de rendelkezésemre bocsátották:

Ebéd után a vajtai 'team'

óra előtt....

volt közösség....

volt virág....

volt ajándék....

volt dicsőítés....

aztán tanítás....

hallgatás....

jegyzetelés....

és sok-sok beszélgetés....

Nem tűntünk el

2008-05-13T10:04:00.002+02:00

Vagy mégis? Igazából kicsit besűrűsödtek az események és egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy beírjak. Nem is tudom, hol kezdjem... Azt hiszem szét fogom bontani az eseményeket, mert egyben nagyon hosszú lenne....
Először is még áprilisban volt egy pásztor feleség konferencia Vajtán a Biblia iskolában, ahol egy hétvégén láttak bennünket vendégül és mondhatom nagyon el voltunk kényeztetve. Elsősorban persze lelkileg kényeztettek remek tanításokkal, bizonyságtételekkel, imával, közösséggel, de meg kell hogy mondjam azért a fizikai dolgokra is volt gondjuk a szervezőknek. Állandó tea - kávé - sütemény állt a rendelkezésünkre és a menü is nagyon finomra sikeredett. Utólag is köszönet a szervezőknek ill. mindenkinek aki részt vett abban, hogy zavartalan legyen a kikapcsolódásunk erre a hétvégére. Azt hiszem a fő célja a találkozónak a személyes kapcsolatok építése igazán megtörtént és nagyon örültem, hogy majdnem minden magyarországi gyülekezet pásztor ill. vezető feleséggel tölthettünk minőségi időt. Azt hiszem egy évben egyszer nagyon is érdemes így összejönnünk és megosztanunk egymással gondunkat-bajunkat, örömünket, tapasztalatainkat. Nem mellékes az sem, hogy Isten igen mélyen belenyúlt a szívembe a tanítások alkalmával, amin aztán 'rágódhattam', imádkozhattam és ez még tart is. Köszönet Pam-nek az őszinteségéért és valódiságáért, illetve azért, hogy ilyen odaszánt példa előttünk. Isten áldja meg ezért (is)!
Ezúttal képekkel nem szolgálhatok, nem volt nálam a masina, de nem is az volt a fő cél, hogy tudósítsak és beszámoljak az ott történtekről, inkább élveztem Isten társaságát így gyerekek és otthoni teendők nélkül. Persze hiányoztak az itthoniak és mondanom sem kell Eszter a távollétemben szólított először. Telefonon beszéltem neki és másnap mutatott a telefonra állítólag és mondta, hogy 'any'. Azóta is any vagyok, de nagyon örülök neki, mert eddig csak az apa létezett az ötszavas szótárában. Szintén azóta akárhányszor a telefont odaemeli a füléhez, mondja, hogy any, még akkor is ha ott állok vele szemben, ez valahogy nagyon benne ragadt. Kis cuki maki.
Akkor jöhet a következő? mármint történet, nem gyerek!

Játszótér 2. rész

2008-04-03T11:12:00.006+02:00

Sok publikációval sajnos nem szolgálhatok erről az eseményről, ugyanis lemerült a fényképezőgépünk, de elmondhatom, hogy nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Melindával beszéltük meg, hogy ezen a bizonyos közeli játszótéren összefuthatnánk és kollektíven élveznénk a mostanában igen megbecsült jó időt. Mint mondottam volt, a gyerekek nagyon élvezték, hát íme:

Ez már nem a játszótéren készült, de annyira vicces Eszternek ez a 'mit bámulsz? Maszatos, vagyok! Bajod?!' feje:

Játszótér 1. rész

2008-03-31T09:27:00.010+02:00

Nem akarok senkit sem untatni a mindennapi kis dolgainkkal, de az idő engedtével tegnap ismért kint voltunk a gyerekekkel (ezúttal Ádám is csatlakozott) és elmentünk egy közeli játszótérre. Készült néhány jó felvétel, gondoltam feldobom őket:

Félreértés ne essék, Eszter élvezi a hintázást. Meg is mutatom:

Azért írtam a címben 'első rész'-t, mert ma ismét készülünk a játszótérre, és ha minden igaz, akkor társaságunk is lesz. Majd írok....

Séta

2008-03-30T09:06:00.008+02:00

A hóesés után végre tegnap kisütött a nap és a hőmérséklet is 10 fok fölé ment, úgyhogy elmentünk egyet sétálni Pesztóval. Ádi lusta volt, ő nem jött, Jani meg lebetegedett, ő meg azért nem jött. Néhány kép:

Eszter ismét fürdik

2008-03-23T14:22:00.004+01:00

Ezzel a félreérthető címmel nem azt akarom közölni, hogy Eszter csak akkor fürdik amikor fevételek készülnek róla (félévben kb. egyszer), csak volt már ilyen bejegyzés címünk és az 'ismét' szócska csupán erre hivatott utalni. Most legalább sikerült produkáltatni is a kis makit, úgyhogy anya igazán elégedett lehet a kisfilmmel.

Húsvét várás

2008-03-23T14:13:00.004+01:00

Gondoltam megosztom veletek, hogy milyen meghitt tavaszi hóesésben vártuk a mi Urunk feltámadását. Idén a nyuszi szánkóval hozza a tojásokat....

Ezzel a képpel nem azt akarom újságolni, hogy egy Mercedest tojott a nyuszi (bár tette volna, jó nehéz szülés lett volna), csak egy sötét autón gondoltam jobban látszódik a klassz hó...

Szóval Isten áldásával kívánunk kellemes ünnepeket minden kedves eszkimónak!

Ádám úszása (2)

2008-03-20T14:17:00.004+01:00

Gondoltam beszámolnék hogyan is áll Ádám úszás tudománya. Főleg most, hogy már dokumentálni is tudjuk a jövőben talán sűrűbben is látható lesz a nagy szám:

Imaválasz

2008-03-18T22:53:00.010+01:00

Szeretnék beszámolni egy megválaszolt imánkról. Ha rendszeres olvasónk vagy, akkor tudod, hogy egy ideje imádkozunk egy fényképezőgépért, mert a régi tönkrement. Isten túlteljesítette a tervünket (ismét), és nem úgy ahogy mi gondoltuk, de kirendelt számunkra egyet. Dicsőség az Úrnak! Ennél több mondanivalóm nincs is, inkább mutatok pár képet amit már A gépezettel készítettünk:

Játszótéren

Eszter lenyúlta a fürdőruhámat és mindjárt fel is próbálta....

Ehhez szerintem nem szükséges fűZnöm semmit...

Vissza a játszótérre...

Pete, a kutya

2008-03-14T13:52:00.005+01:00

Eszter jelenlegi kedvenc kisfilmje egy nagyon helyes kutyusról szól, aki megdöbbentő dolgokra képes. Ime:

Ezt a kisfilmet szinte korlátlan számban tudja egymásután megnézni. Sőt, odáig fajult a dolog, ha éneklem a film alatt hallható számot, akkor már mondja, hogy 'vau'. Úgy látszik, a rajongást nem lehet elég korán kezdeni...

Ház-tűz nézőben

2008-03-07T13:40:00.002+01:00

Most, hogy leírtam ezen bejegyzés címét elgondolkodtam, hogy micsoda magyar kifejezés ez a ház-tűz néző??? Honnan jött? Valaki elment valakihez megnézni, hogyan ég le a háza? Ha tudod az eredetét, szívesen venném, mert télleg érdekel...
Szóval a szó nem klasszikus értelmében persze, de valóban ma voltunk házat nézni. Egészen pontosan lakást nézni. Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy kéne venni egy saját lakást, házat, kunyhót, sátrat, stb., de mostanra aktivizáltuk magunkat is és végre a tettek mezejére léptünk. Elmentünk egy ingatlan irodába és az interneten már korábban megsasolt kérót 'live' is megnézhettük az ügynökkel együtt. Részleteket még nem merek írni, csak annyit, hogy tudjatok hogy imádkozni értünk. Szóval teljes mértékben hitelből szeretnénk megvenni (sajnos nincs a mellényzsebünkben pár millió, hogy legyen önrészünk), de a meghirdetett ár túl magas. Alkudni szeretnénk, és most itt tartunk. Várunk, hogy a tulaj mit mond az ajánlatunkra. Mivel semmi lóvénk nincs, még foglalót sem tudunk adni, úgyhogy tényleg Isten kell, hogy elintézze a dolgokat.... Mindamellett március hóban olyan akció van a banknál, ahol fölvennénk a hitelt, hogy mindenféle díjat elengednek (összesen kb. 260000 Ft-ot), de csak a hó végéig él az akció. Szóval érdekes a dolog, és egyelőre nem tudjuk 100%-ra Isten mit akar, csak annyit tudunk, hogy nagyon tetszik a lakás. Na most lehet kezdeni imádkozni ezért, de legfőképp a szívünkért, hogy ha mégse jön össze a dolog most, akkor ne akadjunk ki, hanem bízzunk Istenben, hogy Ő készít nekünk egy másikat, egy jobbat, és lehet, hogy máskor lesz ez és nem most. Mindazonáltal eléggé be vagyunk zsongva, mert tényleg jó a lakás. Röviden ennyit erről, ha van fejlemény, úgyis közzéteszem!

Eszter eszik

2008-03-07T13:15:00.002+01:00

Eszter egyre többet szeretne próbálkozni az egyedül evéssel, amit egyre többet engedek is neki. Ezelőtt viszonylag ritkán engedtem, mert nem igazán evett, csak maszatolt és nemcsak hogy háromnegyed órát tartott az evés, de nem is lakott jól viszont hatalmas kupi lett utána. Ez most is így van, kivéve, hogy most azért a szájába is jut néhány falat, nemcsak a földre potyog. A képen talán látszik mennyire maszatka tud lenni:

Egyperces szösszenet, hogyan is próbálkozik a kicsike...

A kép jobb alsó sarkában egy pillanatra feltűnik serény Süti az alázatos, aki nem véletlen sürög-forog az etetőszék körül. Tudja, ha Eszter eszik akkor biztos pottyan egy-két falat neki is. A menü egyébként paprikáskrumpli volt zsömlével, ami azért nem látszódik, mert azt már korábban ledobta a Sütinek. Jó étvágyat mindenkinek (de télleg mindenkinek)!!!

Szabadság

2008-02-24T18:01:00.000+01:00

Keresztényként sokmindenben szabadok vagyunk dolgokra. 'Az igazság szabaddá tesz.' Szabadok vagyunk a bűntől és annak erejétől, szabadok vagyunk bizonyos döntéseket hozni, annak ellenére, hogy ez a világ merre vezeti az emberiséget, stb. De én most nem erről a szabadságról szeretnék írni.
2 hét szabin volt Jani és ez teljes felfrissülést hozott a családra. Szabadon elmehettünk vásárolni kettesben, szabadon playstation-özhettünk (hajrá Jack Sparrow, pfúj Kraken!), voltunk Esztergomban és szabadon elmentünk a gyülibe, mindenféle szolgálási kényszer nélkül. Szóval a szabadság kell és jó! Leginkább pihentünk és nyugisan vettünk mindent. Nem éppen aktívan töltöttük a szabadságot, de talán a dolgok kipihenése és a nagy 'semmittevés' volt az ami új erőt adott az előttünk állókhoz. Ennyit a kimagyarázásról, hogy miért nem csináltunk 'semmit' a két hét alatt. Azért csináltunk is.
A héten én voltam a soros kísérője életem párjának a Vajta-i tanítása alkalmával. Anyukám bevállalta a bébiszittyóságot és 'szabadon' elmehettem Janival. Reggel 7-kor indultunk, 9-kor volt az első óra, aztán szünet. A másodikra nem mentem már be (nem azért, mert csökkent az érdeklődésem az első óra után, hanem mert egy kedves barátnőm (talán nevezhetem így annak ellenére, hogy bizony ritkán találkozunk), aki ott lakik meghívott, hogy látogassam meg). Hamar elérkezett a dél, úgyhogy egy kellemesen elköltött ebéd után indultunk is vissza. Ádámért mentem iskolába, aztán úszni (én is!!!), majd haza. Na ez azért elég aktív nap volt. Most már mindegy, nem mosom le magunkról, hogy lusta ....ók vagyunk.
A lényeg a lényeg, hogy ÉLJEN A SZABADSÁG!
Ja, egyébként a mai nappal hivatalosan is vége van, úgyhogy jöhetnek a szürke hétköznapok, már alig várjuk, hogy 'szabadon' színezgethessük őket.

Boldog szülinapot Ádám és Eszter!

2008-02-13T16:23:00.000+01:00

Drága egyetlen fiúnk és lányunk! Nagyon szeretünk titeket és hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen gyermekeket adott nekünk!

A múlt hét ünnepekkel volt teli, 4-e Eszter szülinapja, 7-e a házassági évfordulónk (10-ik), 8-a Ádám szülinapja. Ehhez az unalmas héthez idén hozzájött Ádám éves MR vizsgálata amit Pesztó szülinapjára sikerült időzíteni. Tehát a program Vasárnap gyüli után mentünk Esztergomba, Esztert lepasszoltuk, hogy hétfő kora reggel tudjunk indulni Pestre a klinikára Ádámmal. Mire hazaértünk Eszter belázasodott és így is volt két napig. Aztán csütörtökre lement a láza és mivel Ádám is csúnyán elkezdett köhögni, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy elugrunk Esztergomba és elmegyünk egyet vacsorázni az évfordulónkon. Másnapra Pesztó ismét belázasodott, méghozzá annyira, hogy alig bírtuk levinni neki 9,2 alá. A következő napra terveztük a nagy ünneplést anyuéknál, Jani hozta a két tortát és mikor épp nem volt láza a kisebbiknek, gyorsan fel is köszöntöttük őket. Hát nem egészen ilyenre terveztünk ezt a dupla születésnapot, de nem lehet mit tenni. Isten valamiért megengedte, hogy így történjen. Most még nem tudom miért, de csak remélem, hogy ezalatt az időszak alatt növekedtünk az Úrban. Jani közben megtartotta az első tanítási napját a Biblia Iskolában kedden. Jó érzéssel jött haza, úgyhogy biztos simán ment minden. Remélem, hogy nemsokára én is csatlakozhatok egy kedden hozzá.
Van egy dícséret beszámolóm. Sokan tudjátok, hogy imádkozunk egy fényképezőgépért és nemrég írtam, hogy már sikerült megszerezni a pénz felét. Isten máshogy gondolkodik, mint mi. Ezt már soxor tapasztaltuk és most sincs másként. Semmilyen részletet nem tudok, de valaki szeretne adni nekünk egy gépet ajándékba. Február végén kapjuk meg állítólag, de ahogy már írtam nem tudom kik és hogyan, csak annyit, hogy Matt (misszionárius társunk) fogja valahogy eljuttatni hozzánk. Isten jó és mindig feljebb cselekszik, mint ahogy azt mi elgondoljuk. Nem mintha nem lettünk volna meg egy gép nélkül, de mégis Isten törődik velünk ilyen szinten is. Ezek 'apró' dolgok (máramennyire egy digitális gép aprónak nevezhető), de az Úr ezekben is meg akar áldani. Neki nincs olyan, hogy 'jelentéktelen'. Dicsőség legyen neki ezért.
Meg azért is, hogy Ádám MR-je ismét negatív lett. Kicsit döcögősen ment a vizsgálati nap és az eredményre is egy hetet kellett várni, de a lényeg, hogy jó híreket kaptunk.
Eszter a visszatérő lázas betegsége után ordítóssá vált és végtelenül ragaszkodik hozzám. Napjában többször (ha épp kiakad valamin, vagy nem sikerül valami) odajön hozzám ordítva és fetreng rajtam. Most elég nehezen tudom megállapítani, hogy ez a betegsége miatt van és fáj valamije, esetleg egy újabb fog, vagy csak egyszerűen hisztizik. Az Úr adjon ehhez bölcsességet! Péntekig szed anitbiotikumot és ha utána is fennáll ez a helyzet, akkor valószínű csak hisztis. A fogára már adok neki fájdalomcsillapító-nyugtató golyócskát (én dilibogyónak hívom), remélem ezzel minden fájdalomforrást kizárok. Egyre ügyesebben megy, most már csak ritkán látni mászni a lakásban. Gyalogos lett a kicsi lány, de nagyon viccesen megy. Mindkét keze az égnek áll, valószínű az egyensúly jobb megtartása miatt. Úgy néz ki, mintha közben 'bazseválna', ráadásul kicsit részegesen is jár, úgyhogy mindig röhögünk rajta. Kis cuki-makim. Ja és telefonál. A füléhez tartja a kagylót és halál komolyan magyaráz valamit valakinek. Ezt honnan tanulta???
Pár kép a nem épp felhőtlen szülinapról:

Show must go on...

2008-02-03T08:39:00.000+01:00

Ádám farsangi bálja folytatta a sort a szezonban. Zsuzsa néni ötlete alapján matrózoknak öltözött be az osztály kb. fele, a másik fele a saját jelmez ötletét részesítette előnyben. Nekünk amúgy is nehezünkre esett egy új jelmez beszerzése (a kutya, pókember, batman és végül kalóz jelmezek után Ádámnak nem volt több vágya, hogy minek is öltözzön be), így nagyon megörültünk a csoportos fellépés lehetőségének. Nem beszélve arról, hogy mint utóbb kiderült Zsuzsa néni apukájának varrodája van és a jelmez fő alkotóelemét a matróz gallért velük meg is varratta. Ez remek hír a jövő farsangi báljaira nézve. Szóval nekünk csak a fehér pólót meg egy nadrágot kellett biztosítani. Papírból csákót hajtogatva már kész is volt az 'outfit'. Szerintem nagyon jól sikerült:

Ja, azt elfelejtettem, hogy apa szerkesztett nekik arcszőrzetet valamint igazi tetkókat is! Többen is jelentkeztek erre a testfestésre, így Beni is, Ádám egyik barátja:

A kapitány és legénysége:

Zsuzsa néni beszerzett egy nagyon jó kis zenét, amire kész koreográfiát adtak elő a gyerekek. A műsor vicces volt és profi és nagyon élvezték a gyerekek. Volt menetelés, tisztelgés, padlósúrolás, kötélhúzás, sőt még rum ivás is. Nagyon komoly volt, úgyhogy minden elismerésem a kapitányé, hogy ilyen legénységet tudott verbuválni. A műsor első perce itt látható.

Báli szezon

2008-02-03T07:42:00.000+01:00

Az idei báli szezont mi felnőttek nyitottuk. Múlt szombaton volt Ádám iskolájában 'szülők-nevelők' bálja, vacsorával, tombolával, sok tánccal. A gyerekek Esztergomban landoltak, hogy a felnőttelk kicsit ki tudjanak kapcsolódni. Eszter - mivel nagyon anyás mostanában - nem tudtam, hogy fogja bírni. Sokszor előfordult, hogy ha észrevette, hogy nem vagyok a közelben elkezdett sírni, és én magam is alig tudtam megvígasztalni. Anyut meg féltettem, hogy kiakad és bepánikol. De Istennek hála nem így történt. Állítólag egyszer sem keresett engem, végig aludta az éjszakát és nagyon jókat evett. Ennyit a szülői aggodalomról. Szóval a bál, merthogy erről kezdtem el írni....
Jó volt. Röviden. Hosszabban: remek alkalom volt összeismerkedni egy kicsit jobban Zsuzsa nénivel (Ádám osztályfőnöke) és Csilla nénivel (aki a napközis tanárnéni). A vacsora nagyon finom volt és büfé jelleggel működött az ital része a dolognak. Volt tombola húzás is íme a nyeremények asztala:

Habár Zsuzsa néni személyében volt protekciónk......

Mégsem nyertünk. Ellenben az asztal tőlünk jobbra eső felében 9 nyereményt is elvittek, ami nagyon vicces volt és a végén már nekik drukkoltunk:

Akik aztán végül megosztották velünk egyik tortájukat. Nagyon finom volt!

Zsuzsa néni és Csilla néni,

valamint mi is

remekül éreztük magunkat!

Még élünk és virulunk!

2008-01-15T13:10:00.000+01:00

Egy időre eltűntünk, aminek meg van az oka. Előszőr is az ünnepek alatti lóti-futi Esztergom és Tatabánya között, illetve Esztergomon belül a rokonok között lehetetlenné tette a naplózást. Másrészt kell egy kis pihenés a naplónak is, az ünnep az ünnep még a hálón is...
A beköszönő címet Még élünk és virulunk-ot, Még élünk és túlélünk-re kellene cserélni, de ilyet azért mégse ír az ember címnek egy bejegyzéshez! Lássuk csak miért is játszunk túlélő show-t itt Sárberekben...
Az újév számunkra kicsit rázósan kezdődött ami leginkább Eszter fogzásának tehető be. Egyszerre négyet növeszt felül (ugye alul már van neki kettő), nem tudom hova siet ennyire. Abból a szempontból jó, hogy rohamosan ügyesedik a harapás és rágás terén, de iszonyúan megkínozza őt, meg minket is. Röviden és velősen se éjjel se nappal nem alszik rendesen. Volt, hogy étvágya sem volt, de ez most éppen nem gáz. Volt, hogy a fenekét csípte nagyon ki, volt egy nap láza, aztán most épp taknyos. Egyenként jönnek elő ezek a dolgok, így cirka 3 hete szenvedünk vele együtt. Ha ugyanis ő nyűgös és nem alszik, akkor mi is nyűgösek vagyunk és nem alszunk. Rövid távon nincs is ezzel semmi baj, de ez már túl ment a rövid távon. Szed homeopátiás bogyókat (én csak dilibogyónak hívom, mert az elviselhetetlen nyűgösségét csökkentette), és azóta a nappalok már jobbak, de éjszaka rendszerint megy a 'buli'. Bocs, hogy így panaszkodok, de nekem ez új. Ádámnál szinte észre sem vettük, hogy fogzik, csak azt, hogy 'hoppá, kibújt még egy fogacska'! Valahogy felhőtlenebb volt az örömünk. Még jó, hogy csak 20 tejfoguk van a gyerekeknek. Ebből már akkor 6 meg is volna.
Közben 11 hónapos is volt Esztike, ezért dukál egy fénykép, nehogy elfelejtsük, hogy is néz ki ez a kis fognövesztőgép...

Túl vagyunk ez első hajnyíráson is. Pontosabban egy fél hajnyíráson, mert hátul már nem tudta levágni a baratánőm és hű fodrászunk Kriszti. Addigra ugyanis Eszter már teljesen pánikba esett, hogy miért birizgálják egy tárgyal a haját, miközben anya fogja a fejét, hogy ne mocorogjon. Na, mindegy, most egy darabig úgysem kell megismételni a műveletet.
Ádám hál' Istennek jól van. Kicsit nehezen állt vissza a hosszú szünet után az iskolába járás unos-untalan körforgásába, de ez bizony az élet része. Egyébként szerintem sokat fejlődött ezen a téren, megtanulta, hogy vannak dolgok amik megtörténnek, vagy meg kell csinálni, vagy ki kell bírni még akkor is ha mi nem úgy akarjuk, vagy a hátunk közepére kívánjuk. Ez nekünk nagyon nagy könnyebbséget jelent, mert már nagyon fárasztó volt minden egyes dolog miatt a hisztijét kontrollálni. Hát igen, nemsokára 8 éves lesz. Kisgyermekes szülők! Fel a fejjel, már látjuk az alagút végét. Persze nem mondom, hogy mindent szó nélkül megcsinál, de már előfordult ilyen is... Eszter éjjeli ramazurija őt nem nagyon zavarja, úgy tűnik, ha fel is ébred rá, elég hamar vissza tud aludni. Ez jó, mert jelenleg nem tudjuk máshol altatni Pesztókát (ez az új beceneve Eszternek).
Van egy dícséret beszámolóm is számotokra. Talán emlékeztek, kértelek, hogy imádkozzatok egy új fényképezőgépért. Úgy néz ki, hogy egy része a pénznek már megvan. Valaki megáldott minket egy kis extra pénzzel, és úgy döntöttünk, hogy ezt félretesszük a gépre. Várjuk a másik felét, de mindamellett megpróbálunk mi is félretenni havonta, ha marad. Majd meglátjuk....
Jani Februártól heti egy napot megy le Vajtára a Biblia iskolába tanítani. Ez tök jó dolog, nagyon izgatott, hogyan fogja venni az akadályokat, de én biztos vagyok benne, hogy minden O.K. lesz. Ha anyu is közreműködik és el tud jönni néha a gyerekekre vigyázni, akkor megpróbálok időnként én is elmenni Janival. Egy szemesztert fog tanítani, ami 3 hónap. Biztos küzdelmes időszak lesz, de Isten ezeken a próbákon nyújt meg minket és tanít olyan dolgokat, amiket a 'nyugis' időkben nem tud megtenni. Végülis nem az az imánk, hogy növekedjünk az Úrban? Hát akkor hajrá! Aztán majd beszámolok, hogy hogy megy a növekedés dolog.
Azt hiszem most bepótoltam a kiesett időszakot és ideje befejeznem az írást. Mindenkinek jó 'növekedést' kívánok a Fazekas korongjáról!

Kellemes Ünnepeket!

2007-12-19T17:54:00.000+01:00

Mindenkinek kellemes ünnepeket kíván a Németh család az alábbi kis előadással! Megnézését csak erős idegzetűeknek ajánljuk!

Manótánc

Boldog születésnapot APA!!!!

2007-12-09T17:45:00.000+01:00

Drága apa!

Ezzel a kis üzenettel is szeretnénk boldog szülinapot kívánni. Nagyon szeretünk téged és büszkék vagyunk rád!

Anya, Ádi, Peszto

Eszter 10 hónapos

2007-12-04T20:23:00.000+01:00

Eltelt egy újabb hónap, így időszerű képeket közölni Eszterről. Habár már nem olyan gyorsan változik, de ezt lehet, hogy ti másképp látjátok. Méreteket (hossz, súly) pár nap múlva tudok írni, mert csak csütörtökön megyünk védőnőhöz. Apropó csütörtök, Mikulás ünnepe. Ádámmal már készülünk a nagy csizma pucolásra, és Eszternek is már meghozta a 'jóöreg' az ajándékát. Hadd legyen meglepetés, hogy mi az, csak annyit árulok el, hogy ilyen még nincs neki. Nem is nagyon fog beleférni a 17-es cipőjébe, de majd mellé tesszük.

Ja, a képek, majdnem elfeletettem....

Bocsi a satnya minőségű képekért, de mióta tönkrement a fényképezőgépünk azóta csak a webkamerával tudok képeket készíteni, ami valljuk be hagy némi kifogást maga után. Imádkozunk egy másik gépért, amit tulajdonképp már ki is néztünk a neten, csak egyelőre nincs rá fedezetünk. Kérlek imádkozzatok velünk együtt, hogy Isten rendelje ki a rávalót. Köszi!

Sok jó ember kis helyen is....

2007-11-21T21:12:00.000+01:00

A mondás nálunk abban módosul, hogy nem csak emberekre vonatkozik. Szóval sok jó ember (és állat) kis helyen is elfér a mellékelt ábra szerint.

Kakaó koncert

2007-11-17T16:56:00.000+01:00

Hogy mi is az? Egy esemény amit az Ádám iskolája minden évben megszervez, így pénteken mi és élvezhettük az ingyen megrendezésre került koncertet. Egy vonósnégyes előadásában hallhattuk Mozart kis éji zenéjét. És hogy hogy fér meg a kakaó és komoly zene egy iskolában? Tanusíthatom nagyon jól. A koncert első felében a zenészek a hangszereikkel együtt bemutatkoztak, aztán adtak minden tételből (akik nem tudnák, köztük voltam én is, ez számszerint négyet jelent) egy kis 'ízelítőt', megmagyarázva a zenei stílust is. Halkan jegyezném itt meg, hogy szörnyű mennyi mindent tanulhat egy magamfajta ember egy ilyen koncerten... és a szörnyűt nem azért értem, mert sokmindent elmondtak, hanem azért mert számomra az info 90%-a ismeretlen volt. Na ez a szörnyű...
Aztán jött a szünet, vagyis a kakaó és kalács. Minden gyerek kapott belőle és jó volt látni a gyerekeket, ahogy közösségben voltak egymással. Ádámmal kicsit 'sziget'-ek voltunk, nem sok osztálytársa jött el, igazából egy valakit láttunk, de őt is képtelenség volt a tömegben megtalálni. Ja nem is említettem, hogy Esztert is vittem, ami elég érdekes volt, de szépen viselkedett. A második részben eljátszották egyben a négy tételt és ezzel vége is volt. Pont jókor, mert Eszter kezdett türelmetlenkedni, kicsit melege is volt és már a vacsoraidőbe is belenyúltunk. Én nagyon élveztem a koncertet, Ádám inkább a kakaót és a kalácsot. A koncertről csak ennyit mondott: Nagyon fárasztó volt!

Különbség

2007-11-14T12:54:00.000+01:00

Vajon észrevesztek-e valami különbséget a kisebbik gyermekünkön? Hát lássuk csak!

Előtte...

Utána...

Igen, a jó szeműek láthatják, hogy Eszterünk mostmár nem téveszthető össze egy kisfiúval, habár a fiúknak is szokott lenni fülbevalója, de talán nem ilyen köves és nem is mindkét fülben. Tegnap szereztük az ékszert, és mondhatom nagyon jól viselte. Mire kiértünk a boltból, már nem is sírt, mire hazaértünk szerintem már el is felejtette. Ádámnak nagyon tetszik, igazán büszke, hogy ilyen szép húga van. Ma reggel ezt mondta iskolába menet előtt nekem 'Az Eszter olyan jófej!'
Hát szerintünk is, de Ádám még jobb fej, ahogy így szereti Esztert. Mindent összevetve hálásak vagyunk mindkettőjükért!

Eszter hancúr

2007-11-12T18:17:00.000+01:00

Itt a beígért hancúr felvétel, amit nemrég rögzítettünk az esti fürdetés után. Nem túl hosszú, de sokkal hosszabbat nem tudok feltölteni a mérete miatt.

Nyílt nap

2007-11-08T09:43:00.000+01:00

Nyílt nap volt ma az iskolában. Az első két órára (olvasás, matematika) be lehetett ülni a szülőknek, megnézni hogy tanulnak a gyerekek. Én sajnos csak az olvasás órán tudtam ott lenni, mert Jani indult Érdre tanítani, de nagyon élveztem így is. Ádám egyedül ül a középső padsor utolsó sorában, ami abból a szempontból jó, hogy nincs aki elvonja a figyelmét (a tolltartó, radír, vonalzó is épp elég érdekes dolog, amivel lehet játszani...). Ádi ügyes volt, habár szégyenlős és kissé lassabb mint a többi gyerek. Úgy gondolom, ha kicsit jobban odafigyelne, sokkal gyorsabb lenne, de így is nagyon büszke voltam rá. Tudom, hogy a matek sokkal jobban megy neki, ezért kicsit sajnáltam, hogy azt nem tudtam már megnézni. Mindent összevetve aranyosak voltak a gyerekek. Csak így tovább nyuszkó-muszkóm!

Ezt a képet egyébként Ádám saját maga készítette...

Eszter 9 hónapos

2007-11-07T11:16:00.000+01:00

Egyre inkább úgy gondolom Eszter kissé pörgősebb gyerek lesz, ill. már az az Ádámhoz képest. Első gyereknek Ádám a maga nyugis / megfontolt természetével kész áldás volt. Eszter egy kicsit jobban minden lében két kanál típus. Főleg az esti fürdés után, kész vicc amit össze hempereg az ágyon (persze meztelenül, amit külön élvez). A mostani videó nem a fürcsi utáni hancúr, de azt is meg fogjuk örökíteni (csak egy kicsit összehangoltabb szervezést igényel a dolog), és akkor közzétesszük ország-világ számára. Vajon nem fogja zavarba ejteni ez a sok felvétel mondjuk 15 év múlva?! Majd bocsánatot kérek tőle....

Viszlát fogatlanság

2007-10-27T09:58:00.000+02:00

Tegnap kibújt Eszter első foga. Mennyire vártuk már! Fognak persze még nem nevezhető, de ha sikerül betuszkolni az ujjamat a szájába akkor érezni a kis reszelőt az ínyén. Persze a legritkább esetben haggyja magát vizsgálgatni, szerintem ő is felfedezte az új dolgot a szájában, mert folyton a nyelvét odadugja, meg behúzza az alsó ajkát. Nagyon vicces ilyenkor. Kis drágám, azért sajnálom, hogy vége a fogatlan időszaknak. Másrészről majdnem 9 hónapos, talán épp itt az ideje, hogy tudjon rágni és kicsit darabosabbat enni. Ha egy kicsit jobban látszik majd az új szerzemény, akkor képeket is postázok róla. Addig is nyűgmentes napokat magunknak!

Költözés

2007-10-26T17:08:00.000+02:00

Na nem kell megijedni nem mi költözünk, hanem a gyüli. Ma a fél gyülit átköltöztetik a fiúk a vajtai vendég szolgálókkal együtt az új helyére. Azért csak a felét, mert vasárnap még a régi helyen lesz az istentisztelet. Egy kedves gyülekezeti tag kifestette az iroda helységet, a csoport meg nekilátott takarítani (ablakpucolás, felmosás, miegymás). Hajrá srácok, mindent bele!
Én itthon maradtam a gyerekekkel, s lám hogy elszórakoztatják egymást. Hát nem jófejek?

Esztergom

2007-10-25T13:04:00.000+02:00

A hétvégén Esztergomban voltunk. Ez amúgy nem egy nagy újság, de ezúttal egy különleges esemény vitt minket oda. Jani több mint egy év után ismét tanított az esztergomi golgotában. Nagyon izgultunk. Én nem is tudom miért, aztán felkértek, hogy fordítsak, na aztán már volt miért. Nem is emléxem mikor fordítottam utoljára. De nem én voltam a lényeg. Ha már ott voltunk, megkértek, hogy mindjárt a dicsőítést is vezessük. Nagyon furcsa, de jó érzés volt a 'régi' gyülinkben szolgálni. Jani nagyon jó órát tartott, én meg épp hogy túléltem a fordítást. A visszajelzésekből ítélve Isten megáldotta a biblia órát. Hála neki!

Eszter szösszenet

2007-10-17T19:08:00.000+02:00

Eszterrel voltunk méreckedni múlt héten, 8,1 kg és 73 cm. Most volt 8 hónapos, gondoltam kb. tudjam mekkora a gyerek. A múltkor is voltunk az orvosnál és kérdezte hány kiló az Eszter (a gyógyszer adagolás végett), én meg csak makogtam, hogy augusztusban volt utoljára mérve, kb. 8 körül lehet... De ezek szerint jól tippeltem. A hosszáról meg csak annyit, hogy a védőnő szerint egy éves kori a magassága. Ezen mindig elcsodálkoznak, hogy mennyire hosszú a korához képest.

A következő videóról csak annyit, hogy Ádám szeret nézni egy mesét a Cartoon Network-ön (ezt én nem annyira díjazom éppenséggel), amelynek a címe 'Edzőtársam egy majom'. Ez már sejteti, mennyire mélyenszántó gondolatokkal van teli a mese, de nagyon vicces és ennek a főcímdala egyik sora, hogy 'legjobb haver egy maki - maki, maki, maki'. Nagyon vicces a dal, és van hogy ezt énekelgetem csak úgy, ez pedig nagyon megtetszett az Eszternek. Hát ezt láthatjátok itt és most:

A másik dolog ami meglepte a védőnőket a múltkori méreckedéskor, az az, hogy fel tud állni a kisasszony. Ez akkora szenzáció volt, hogy egyre csak mondogatták 'neked még nem kell állnod, csak másszál'. Meg sem mertem mondani, hogy nem csak hogy feláll, de tesz pár lépést is kapaszkodva. Nem erőltetem, de mit csináljak, ha egyszer magától csinálja...

A dezodor

2007-10-17T17:02:00.000+02:00

Ádám a héten kitalálta, hogy neki kell egy dezodor az iskolába, merthogy az 'Anna is bekente magát, és azt szabad bevinni'. Tehát azokon a napokon amikor testnevelés óra van, Ádám magával viszi apja dezodorját. Sőt, azt is szóvátette, hogy ő úgy szeretné, ahogy a papa, hogy még otthon 'jól beillatosítja magát' és aztán megy el otthonról'. Megáll az ész, hogy ezentúl a gyerekre is kell gondolni, amikor a drogériában dezodort vesz az ember. Kíváncsi vagyok, hogy Eszter lány létére mikor fog erre igényt tartani...

Ádám előadása

2007-09-27T19:22:00.000+02:00

Ádám egyik kedvenc együttese a P.O.D (hát nem is tudom kire ütött zenei stílust illetően...), ami egy hard core - rock zenekar. Biztos van pontosabb leírása a stílusnak, de én ezeknél leragadtam. Szóval már régóta készültem megörökíteni Ádám lelkes rajongását a zenéjük iránt, amit reményeim szerint most ide fel is töltök. Lássátok hát és élvezzétek ahogyan ő!

P.O.D. - Youth of the Nation

P. O.D. - Soundtrack of Matrix Reloaded

P.O.D. - Satellite

Ádám úszása

2007-09-19T17:11:00.000+02:00

Szeptembertől újraindult Ádám úszása, amit megörökítettünk. Próbáltam feltölteni a kisfilmet, de csak ezt tudtam.

A mellúszásáról is készült felvétel, de amíg nem tudom kisebb formátumba hozni a filmet addig csak képeket közlünk róla:

Elsősök avatása

2007-09-14T12:30:00.000+02:00

Újabb esemény az Iskolában!

A héten volt az úgynevezett 'elsősök avatása', amely egy fogadalomtételből és játékos versenyből állt, mely versenyen az egész alsótagozat részt vett. Mindenki a saját évfolyamával versengett és ért el 1., 2., 3. helyezést (kvázi mindenki nyert, mert egy évfolyamon 3 osztály van), és eszerint kaptak ajándékot is. Szavak helyett beszéljenek a képek/videók:

Az aulában gyülekeztek a fogadalomtételre

A dolog hivatalos része után következhettek a játékos versenyek. A különböző állomásokon meghatározott pontszámokat lehetett elérni attól függően, hogy ki hogyan teljesítette a feladatokat. Az első állomáson szögeket kellett beverni, de Ádi nem került sorra, úgyhogy nem örökítettem meg az eseményt.

A második állomáson 15 gyereket állítottak szorosan egymás mellé, hogy minél kisebb helyet foglaljanak el. Zsuzsa néni ötlete volt, hogy Ádi vegyen föl valakit a hátára, így is kevesebb lesz talán a körfogatuk, ezzel ezt a számot meg is nyerte az osztály!

Harmadik állomás - célba dobás. Kislabdával kellett üres sörösdobozokat eltalálni. Itt kissé gyenge volt a teljesítmény, de azért lelkesen szurkoltunk!

Negyedik állomáson egy teniszlabdát kellett egy kanálon egyensúlyozni és így végigmenni egy kispadon. Ez könnyűnek tűnt és mindenki nagyon ügyesen végre is hajtotta a feladatot!

Az ötödik állomáson szintén célba kellett dobni, ezúttal egy kapura erősített hullahopp karikába kellett beletalálni szintén kislabdával, de most mindenki 3x próbálkozhatott. Ádi nagyon jól teljesített itt, 3-ból 2 talált. Hajrá!!!

Az utolsó állomáson focilabdával kellett kapura lőni. Mivel az osztálynak kétharmada lány, így sejthető a találati arány. Ádi potyagólt lőtt, mert nem belsővel hanem rüszttel lőtt, épp hogy becsurgott a kapuba. Élő meccsen biztos gól lett volna, annyira kicentizte a jobb sarokba. A fő, hogy bent van, nem?!

Az eredményhirdetésen megtudtuk, hogy kiváló eredményünk ellenére a pontszámunk 'csak' a harmadik helyhez volt elegendő. Aranyosak voltak a gyerekek, úgy örültek, mintha megnyerték volna a versenyt. Hát épp meg is nyerhették volna, megérdemelték....

Ezzel most már hivatalosan is az iskola elsősei lettek. Gratulálunk!

Első és második nap a suliban

2007-09-04T17:23:00.000+02:00

Indulás az iskolába!

Kicsit megkésve ugyan, de szeretnénk röviden beszámolni az iskolába indulásról...

Hála Istennek időben sikerült fölkelni, elkészülődni, bepakolni és elindulni, úgyhogy fél nyolc előtt már az udvaron gyülekeztünk. Fél nyolckor becsöngetnek, akkor van sorakozó és együtt megy fel mindenki a saját osztálytermébe. Háromnegyed nyolckor kezdődik az első óra. Szerintem mi a Janival jobban izgultunk érte, mint ő maga...

Furcsa volt, hogy elment reggel fél nyolc előtt és fél négyig csönd volt a lakásban. Jó élményekkel tért haza, aminek rendkívül örültünk. Tudtuk, ha az első nap jól sikerül akkor nyert ügyünk van, sok meglepetés már nem érhet. Ezt az Úr is jól tudta (minő meglepetés) és elrendezte ezt a napot. Másnap is jól sikeredett, akkor már tanultak is egy kicsit, nagyon lelkesen mesélt róla Ádám, úgyhogy ha nem mondta volna is tudnám, hogy tetszik neki.

Nyilván később, ahogy komolyabbá válnak a követelmények meg fog változni a hozzáállása, de ez legyen az imánk témája!

Megörökítettük az indulás pillanatait, íme:

"Nem vagyok benne biztos, hogy most mit is kéne éreznem..."

"Biztos, hogy akarom én ezt?"

Sok sikert drágám!

Anya, Apa, Eszter

Évnyitó

2007-09-04T09:32:00.000+02:00

Hát megtörtént!

Pénteken volt Ádám évnyitója. Nagyon csinos volt, nagyon sokan voltunk (több mint 600 diák plusz szülők) és vegyes érzelmekkel távoztunk az eseményről.

Maga az ünnepély jól volt megszervezve, volt egy kis műsor, szokásos köszöntések, bejelentések és ami új volt, megkapták az elsősők iskola jelvényét, amit a nyolcadikosok tűztek föl nekik. Ez nagyon aranyos jelenet volt. A képen látható, ahogy a nagyok befedik a kicsiket...

Ádám - mondanom sem kell - kilógott a sorból, magasságával azt hiszem elnyerte a pol pozíciót a torna sorban:

Legnagyobb meglepetésemre nem az a tanítónénije lesz akivel még tavasszal találkoztunk és beszéltünk meg mindent, hanem egy új, egy fiatal, első osztálya lesz az Ádáméké. Ő az ott a kép jobb felső sarkában virággal a kezében, egyébként nagyon csinos és jó benyomást keltett bennünk.

Mindamellett csalódott voltam, mert nagyon szimpatikus volt az előző tanítónéni és úgy éreztem, hogy tapasztalt, talpraesett, határozott jelenség, aki tud majd mit kezdeni az esetleg rosszcsontoskodó gyereksereggel. Zsuzsa néniben (mert hogy így hívják az új tanítónénit) egyiket sem éreztem röpke ismeretségünk után. Ez persze nem azt jelenti, hogy ügyetlen lenne, vagy hogy nem találná föl magát, de az tény, hogy ez az első osztálya (habár eddig napközizett az iskolában, tehát nem pályakezdő...). Igazából csak az bizonyosodott meg bennem, hogy tényleg az Úrra kell bíznom Ádámot az iskolában, semmit sem tehetek, hogy jobb kezekben legyen, hisz Isten kezében van és ennél jobb helyen nem is lehetne. Az ünnepély után fölmentünk az osztálytermükbe és röviden bemutatkozott nekünk is a gyerekeknek is, pár szót ejtett az első nap eseményeiről, meg arról, hogy szülői értekezlet lesz, aztán vége is volt.

Ádám pózolt még egyet a tábla előtt...

Hazafelé csináltunk egy családi fotót, meg egyet a mamával is:

Hát 'röviden' ennyit az évnyitóról.

Megint megjelentünk!

2007-08-30T15:06:00.000+02:00

Hát újra itt vagyunk!

Soxori próbálkozás után ismét kísérletet teszünk internetes naplónk beindítására, hátha most sikerül életben tartani, frissítgetni, utógondozni (az eddigiek szegények mind megszülettek, aztán sosem nőttek meg...) Célunk, hogy bárki akit érdekel, hogy mi újság velünk, tudjon rólunk. Elsősorban a családi eseményekről értesítünk, de természetesen a gyülis dolgokról és egyéb minket körülvevő eseményekről olvashattok majd.

Kezdjük!

A hét híre: Ádám évnyitója pénteken lesz. Mindenki nagyon izgul (Ádám kevésbé tűnik lelkesnek), hátunk mögött a sok bevásárlás, füzet csomagolás, betűkártya vagdosás, monogram vésés (mindenbe, amit csak el tudsz képzelni), ünneplő ruha és cipő vásárlás, szóval sok 10000 Ft elköltése. Szinte teljesen készen állunk az iskola elkezdésére, fizikailag legalábbis. Lelkileg is próbálunk készen állni, de igazán nem tudjuk mivel nézünk majd szembe, mit várjunk és mit ne várjunk. Ádám a helyi Kodály Zoltán Általános Iskola 1.a. osztályát fogja kezdeni hétfőtől. Még leírni is rémisztő, de hát hiába 7 és fél éves a gyermek, épp ideje a sulikezdésnek. Ha szeretnéd jobban megismerni az iskolát itt http://kodalyiskola.extra.hu/index.php megteheted. Kiemelt zene tagozatos osztály az övé, ahol heti 3x külön ének órájuk lesz, ami valószínű a későbbiekben hangszer fölvételével fog kiegészülni, de ez még a jövő zenéje.

Jövő héttől újra indul az úszás is heti 3x, de nyitottak akarunk lenni, ha túl sok neki a napi program (mert hogy napközis is lesz, ami azt jelenti, hogy du. 4-ig van az iskolában) akkor vissza kell venni a tempóból. Az évnyitó ünnepélyen a Jutkamama is részt vesz, Janim már el is indult érte Esztergomba. Erről az eseményről nem szeretne lemaradni a mama. Hát izgi is!

Eszter jól van, habár ma nem nagyon hagyják aludni. Ez hihetetlen, de mindig akad valakinek valami fúrni valója és ezt pont a gyerek alvás idejére tudja tenni. Nem gyerek barát a panel, erre már rég rájöttünk. Keresünk is másik (esetleg nagyobb, esetleg erkélyes) nem panel lakást. Ha az Úr is úgy gondolja akkor tovább megyünk.

A héten nem tudtunk elmenni a Biblia órára a gyerekekkel, Janit látogatta az egyik kedves barátunk Horvátországból és jóval hamarabb indult el otthonról, hogy tudjanak egy kicsit dumálni az alkalom előtt. Ehelyett itthon töltöttük a szerda estét, és az ördög mindent elkövetett, hogy ne tudjak Biblia órát hallgatni-nézni. Csak azt említeném meg, hogy összepisilt a kedves lányom miközben keresgéltem az órát a neten. Mit is mondjak erre? Tipikus!

Mióta van szélessávú internetünk megnyílt előttünk a világ, pl. erre is. Sokat hallgatunk kedvenc tanítóinktól igehirdetéseket, fölvettük a kapcsolatot rég nem látott ismerősökkel, akikkel tudunk chat-elni, netántán videotelefonálni. By the way itt vannak az elérhetőségeink, ha bárki itt találna ránk:

Email cím (új!): janikata@t-online.hu
MSN Messenger: janikad9@hotmail.com
Skype: janikata1

Áltában online vagyunk, ha mégsem azt úgyis észreveszed!

Nos, azt hiszem mára ennyi, a lányom felébredni hallik, a fiam meg elaludt (front van?, vagy mi?, nem szokott ilyet csinálni, remélem nem beteg, most hogy kezdődik az iskola!, újabb imatéma a hétvégére!)

Üdvözlet mindenkinek, az Úr áldjon gazdagon!

UI: bocsi, kicsit idióta a kép odafönt....