Send your own ElfYourself eCards
2008. december 11., csütörtök
2008. szeptember 28., vasárnap
Nahát...
Nahát, hogy repül az idő. A legutóbbi bejegyzés óta eltelt egy nyár, sőt az ősz kellős közepe is ránk köszöntött. Csak címszavakban mi is történt azóta...
Vége lett az iskolának, Ádám kitünővel zárt, kapott jutalomkönyvet, oklevelet, sőt még az iskola dicsőségtáblájára is felkerült. Az évzárón sajnos nem tudtunk ott lenni, mert számunkra azonnal elkezdődött a nyári szezon, rögtön egy konferenciával nyitottunk Vajtán. Miután hazajöttünk Ádám egy nyári sport táborban vett részt, amit a triatlon egyesület szervezet (aminek a tagja is). Számára ez volt az első tábor amin részt vett. Nem aludt ott, hanem reggel vittem délután hoztam. Nagyon élvezte, népi játékokat játszottak, agyagoztak, kirándultak, lovagoltak, na és persze mindennap volt úszóedzés. Aktívan pihent a gyerek, de ismét mondom nagyon élvezte. Amint hazajött, már mentünk egy másik konferenciára Vajtára. Ezúttal Eszter volt a soron, hasmenés, láz mégpedig nagyon magas. Szóval tényleg szuper volt a konferencia. Már számítottunk erre, tavaly szintén lázas volt. Mindennek ellenére élveztük a dolgot és helyi orvosokat is nagyon jól megismertük. Hazaérkezés után Ádám elment mamázni egyet Esztergomba egy hétre. Aztán újra együtt voltunk egy kicsit és utána indultunk Balatonra 3 hétre. Ez az éves nyári szabadsága Janinak. A gyerekek nagyon élvezték a fürdést, semmit tevést, kertben szaladgálást, szalonnasütést. Mi az utolsó héten Vajtára mentünk kétszer egy napot, mert Jani vendégtanítóskodott a Pestiek konferenciáján. Jó volt egy kicsit kettesben, mert amúgy a szüleim és a nővéremék is velünk voltak a nyaralás alatt. Ami persze tök jó volt, de mint mindennek, ennek is voltak hátulütői, amit most nem részleteznék. A nagy hír közben érkezett otthonról, hogy anyuéknak sikerült eladni a Kft. házát. Ez számunkra azért igen jelentős, mert ebből a pénzből ígéretet kaptunk, hogy a saját lakásvásárlásunkhoz szeretnének hozzájárulni. Ugyebár imádkozunk már tavasz óta, hogy tudjunk venni egy sajátot, de amíg nem volt semmi készpénzünk, nem tudtunk igazából lépni. Foglaló nélkül nem létezik lakásvásárlás, hacsak nem a rokonodtól vagy nagyon jó ismerősödtől veszel és megbíznak egymásban a felek. Na mindegy, amikor aug. végén hazajöttünk Balcsiról nekiláttunk a nagy lakás keresésnek és találtunk kettőt is. Miután megnéztük őket egyértelműen maradtunk az egyiknél. Szóval, hogy leegyszerűsítsem, szept. 5-én aláírtuk az adásvételit és tegnapelőtt jött az SMS az OPT-től, hogy 9 munkanapon belül elbírálják a hitelkérelmünket. Ez tényleg nagyon le van egyszerűsítve, mert kb. 15 féle papírért kellett szaladgálni itt Tbányán meg Esztergomban, hogy minden szükséges dokumentum be legyen nyújtva ehhez a fajta hitelhez. A lényeg, hogy sikerült és elvileg okt. 9-ig kiderül, hogy megkapjuk-e a hitelt és ha igen akkor mennyit. Reméljük annyit amennyire szükségünk van. Ez talán az utolsó imatéma ezzel a hitellel kapcsolatban. Nem volt problémamentes az egész herce-hurca, de Isten mindvégig hűséges volt.
Van ám másik imakérésem is. Pesztóka lényegében amióta hazajöttünk a nyaralásból egyfolytában beteg. Valami vírust nyalt be az egész család (alul - fölül jött vissza a kaja rendkívül gyors formában és akkor még diszkréten fogalmaztam), még anyukámnak is el kellet jönnie, hogy segítsen annyira le voltunk gatyásodva. Fetrengett az egész család. Főleg a felnőttek viselték nehezen. Szóval Eszter aztán jól volt, aztán egy napra belázasodott, aztán megint jól volt, aztán ment a hasa, diéta, aztán megint jól volt, aztán megint belázasodott, megint ment a hasa, megint diéta, és akkor azt mondta az orvos, hogy vigyek be széklet mintát az ÁNTSZ-be. Hát kiderült, hogy valami szalmonella féle baktérium van benne. Úgyhogy megint diéta plusz antibiotikum, amit csak ma fogok elkezdeni adni neki, mert mindeddig úgy nézett ki, hogy magától kitisztul a dolog, de éjjel megint akció volt. Szóval remélem ezzel most már véget vetünk a dolognak. Szegény amilyen jó húsban volt a nyaralás végére, most olyan kis víknya. Tisztára le van fogyva a folyamatos diéta miatt. Mondanom sem kell, hogy a főtt krumplira/rizsre már rá sem bír nézni. 2 napja adtam neki először egy zsömlét, hát úgy megörült neki, hogy tiszta örömmámorban úszott. Kis húsom annyira éhes volt már, folyton sírva nyitogatta a hűtőt és áhítozott a túrórudi után. Szóval ezért kérnék még imát kedves testvéreim és olvasók, hogy legyünk már túl ezen a mizérián.
Ádám jól van, elkezdte három hete az iskolát. Kicsit nehezen rázódik bele. A figyelme én nem is tudom hol van, de kemény szankciókat kellett bevezetnünk mostanra, mert folyamatosan gond van vele. Hogy nekünk itthon gondunk van vele az egy dolog, de most már a tanítónénik is panaszkodnak, úgyhogy bekeményítettünk a TV és playstation területen. Imádkozunk a hatásért és kitartásért ebben a döntésünkben.
Hát röviden ennyi történt velünk.
Ja, most nézem csak, hogy magunkról nem is írtam semmit. Jani épp Vukováron szolgál. Kedves László testvérünk meghívta őt egy mini konferencia tanításra, este ér majd haza. Amúgy újra tanít a Biblia iskolában, most az Apcselt. Ezenkívül rábízták még a magyar levelező tagozat irányítását, felügyeletét. Ez egy kicsit több időt fog igénybe venni, de nagyon szereti csinálni és még meg is fizetik érte. Ez tulajdonképpen egy imaválasz az anyagi helyzetünkre most, hogy ilyen jó erős a magyar forint. Azon kevesek közé tartozunk akik ennek nem annyira örülnek. A törlesztőrészletünknek viszont jót fog tenni, mert hogy svájci frank alapú lesz. Profitáljunk is már egy kicsit ebből a fene nagy gazdasági fellendülésből....
Én meg .... hát .... nem is tudom mit írjak. Őszintén szólva kicsit nyomaszt ez az elmúlt hónap betegségből betegségbe esése. Elsősorban mint anya aggasztott a dolog, és ehhez még hozzájön a bezártság, mert egy fosós hányós lázas gyereket mégsem visz közösségbe az ember, mégha nem is mindhármat mindig egyszerre produkálta. Nyilvánvaló volt, hogy valami komolyabb bújkált benne, amit nem engedett a lelkiismeretem, hogy másra is akasszak. Szóval kicsit be vagyok fordulva, de úgyhiszem jobb lesz, ha már kicsit kimozdulhatunk.
Volt egy nagyszerű női alkalmunk szeptember közepén. Esztergomból jött hozzánk vendégtanító és egy remekbeszabott kis alkalmat hozott össze az Úr. Jó volt az üzenet, a közösség őszinte, az ima felemelő. Jó volt együtt dícsérni az Urat, hálát adni és közbenjárni egymásért. Áldottak voltunk és imádkozunk folytatásért. Okt. 10-én lesz a következő alkalom, ez ima és dicsőítés. Na meg persze közösség, ami a nőknél oly természetes.
Most már véget vetek a beszámolónak, mert olyan hosszúra nyúlik a bejegyzés, hogy senkinek nem lesz ingerenciája elolvasni. (Mindenki magából indul ki...)
Vége lett az iskolának, Ádám kitünővel zárt, kapott jutalomkönyvet, oklevelet, sőt még az iskola dicsőségtáblájára is felkerült. Az évzárón sajnos nem tudtunk ott lenni, mert számunkra azonnal elkezdődött a nyári szezon, rögtön egy konferenciával nyitottunk Vajtán. Miután hazajöttünk Ádám egy nyári sport táborban vett részt, amit a triatlon egyesület szervezet (aminek a tagja is). Számára ez volt az első tábor amin részt vett. Nem aludt ott, hanem reggel vittem délután hoztam. Nagyon élvezte, népi játékokat játszottak, agyagoztak, kirándultak, lovagoltak, na és persze mindennap volt úszóedzés. Aktívan pihent a gyerek, de ismét mondom nagyon élvezte. Amint hazajött, már mentünk egy másik konferenciára Vajtára. Ezúttal Eszter volt a soron, hasmenés, láz mégpedig nagyon magas. Szóval tényleg szuper volt a konferencia. Már számítottunk erre, tavaly szintén lázas volt. Mindennek ellenére élveztük a dolgot és helyi orvosokat is nagyon jól megismertük. Hazaérkezés után Ádám elment mamázni egyet Esztergomba egy hétre. Aztán újra együtt voltunk egy kicsit és utána indultunk Balatonra 3 hétre. Ez az éves nyári szabadsága Janinak. A gyerekek nagyon élvezték a fürdést, semmit tevést, kertben szaladgálást, szalonnasütést. Mi az utolsó héten Vajtára mentünk kétszer egy napot, mert Jani vendégtanítóskodott a Pestiek konferenciáján. Jó volt egy kicsit kettesben, mert amúgy a szüleim és a nővéremék is velünk voltak a nyaralás alatt. Ami persze tök jó volt, de mint mindennek, ennek is voltak hátulütői, amit most nem részleteznék. A nagy hír közben érkezett otthonról, hogy anyuéknak sikerült eladni a Kft. házát. Ez számunkra azért igen jelentős, mert ebből a pénzből ígéretet kaptunk, hogy a saját lakásvásárlásunkhoz szeretnének hozzájárulni. Ugyebár imádkozunk már tavasz óta, hogy tudjunk venni egy sajátot, de amíg nem volt semmi készpénzünk, nem tudtunk igazából lépni. Foglaló nélkül nem létezik lakásvásárlás, hacsak nem a rokonodtól vagy nagyon jó ismerősödtől veszel és megbíznak egymásban a felek. Na mindegy, amikor aug. végén hazajöttünk Balcsiról nekiláttunk a nagy lakás keresésnek és találtunk kettőt is. Miután megnéztük őket egyértelműen maradtunk az egyiknél. Szóval, hogy leegyszerűsítsem, szept. 5-én aláírtuk az adásvételit és tegnapelőtt jött az SMS az OPT-től, hogy 9 munkanapon belül elbírálják a hitelkérelmünket. Ez tényleg nagyon le van egyszerűsítve, mert kb. 15 féle papírért kellett szaladgálni itt Tbányán meg Esztergomban, hogy minden szükséges dokumentum be legyen nyújtva ehhez a fajta hitelhez. A lényeg, hogy sikerült és elvileg okt. 9-ig kiderül, hogy megkapjuk-e a hitelt és ha igen akkor mennyit. Reméljük annyit amennyire szükségünk van. Ez talán az utolsó imatéma ezzel a hitellel kapcsolatban. Nem volt problémamentes az egész herce-hurca, de Isten mindvégig hűséges volt.
Van ám másik imakérésem is. Pesztóka lényegében amióta hazajöttünk a nyaralásból egyfolytában beteg. Valami vírust nyalt be az egész család (alul - fölül jött vissza a kaja rendkívül gyors formában és akkor még diszkréten fogalmaztam), még anyukámnak is el kellet jönnie, hogy segítsen annyira le voltunk gatyásodva. Fetrengett az egész család. Főleg a felnőttek viselték nehezen. Szóval Eszter aztán jól volt, aztán egy napra belázasodott, aztán megint jól volt, aztán ment a hasa, diéta, aztán megint jól volt, aztán megint belázasodott, megint ment a hasa, megint diéta, és akkor azt mondta az orvos, hogy vigyek be széklet mintát az ÁNTSZ-be. Hát kiderült, hogy valami szalmonella féle baktérium van benne. Úgyhogy megint diéta plusz antibiotikum, amit csak ma fogok elkezdeni adni neki, mert mindeddig úgy nézett ki, hogy magától kitisztul a dolog, de éjjel megint akció volt. Szóval remélem ezzel most már véget vetünk a dolognak. Szegény amilyen jó húsban volt a nyaralás végére, most olyan kis víknya. Tisztára le van fogyva a folyamatos diéta miatt. Mondanom sem kell, hogy a főtt krumplira/rizsre már rá sem bír nézni. 2 napja adtam neki először egy zsömlét, hát úgy megörült neki, hogy tiszta örömmámorban úszott. Kis húsom annyira éhes volt már, folyton sírva nyitogatta a hűtőt és áhítozott a túrórudi után. Szóval ezért kérnék még imát kedves testvéreim és olvasók, hogy legyünk már túl ezen a mizérián.
Ádám jól van, elkezdte három hete az iskolát. Kicsit nehezen rázódik bele. A figyelme én nem is tudom hol van, de kemény szankciókat kellett bevezetnünk mostanra, mert folyamatosan gond van vele. Hogy nekünk itthon gondunk van vele az egy dolog, de most már a tanítónénik is panaszkodnak, úgyhogy bekeményítettünk a TV és playstation területen. Imádkozunk a hatásért és kitartásért ebben a döntésünkben.
Hát röviden ennyi történt velünk.
Ja, most nézem csak, hogy magunkról nem is írtam semmit. Jani épp Vukováron szolgál. Kedves László testvérünk meghívta őt egy mini konferencia tanításra, este ér majd haza. Amúgy újra tanít a Biblia iskolában, most az Apcselt. Ezenkívül rábízták még a magyar levelező tagozat irányítását, felügyeletét. Ez egy kicsit több időt fog igénybe venni, de nagyon szereti csinálni és még meg is fizetik érte. Ez tulajdonképpen egy imaválasz az anyagi helyzetünkre most, hogy ilyen jó erős a magyar forint. Azon kevesek közé tartozunk akik ennek nem annyira örülnek. A törlesztőrészletünknek viszont jót fog tenni, mert hogy svájci frank alapú lesz. Profitáljunk is már egy kicsit ebből a fene nagy gazdasági fellendülésből....
Én meg .... hát .... nem is tudom mit írjak. Őszintén szólva kicsit nyomaszt ez az elmúlt hónap betegségből betegségbe esése. Elsősorban mint anya aggasztott a dolog, és ehhez még hozzájön a bezártság, mert egy fosós hányós lázas gyereket mégsem visz közösségbe az ember, mégha nem is mindhármat mindig egyszerre produkálta. Nyilvánvaló volt, hogy valami komolyabb bújkált benne, amit nem engedett a lelkiismeretem, hogy másra is akasszak. Szóval kicsit be vagyok fordulva, de úgyhiszem jobb lesz, ha már kicsit kimozdulhatunk.
Volt egy nagyszerű női alkalmunk szeptember közepén. Esztergomból jött hozzánk vendégtanító és egy remekbeszabott kis alkalmat hozott össze az Úr. Jó volt az üzenet, a közösség őszinte, az ima felemelő. Jó volt együtt dícsérni az Urat, hálát adni és közbenjárni egymásért. Áldottak voltunk és imádkozunk folytatásért. Okt. 10-én lesz a következő alkalom, ez ima és dicsőítés. Na meg persze közösség, ami a nőknél oly természetes.
Most már véget vetek a beszámolónak, mert olyan hosszúra nyúlik a bejegyzés, hogy senkinek nem lesz ingerenciája elolvasni. (Mindenki magából indul ki...)
2008. május 30., péntek
Gyereknap
Múlt vasárnap gyereknap volt és ennek örömére szombaton kis segítséggel csináltunk egy jó kis programot. Tatára mentünk, ahol a várban és környékén érdekes programokkal vártak minket. Sok kiállítás, vásár, és egyéb mellett volt ló-kótyavetye, vár-ostrom, és mint utóbb kiderült még egy puska is elsült véletlenül egy török kezében, akit a Tatabányai kórházba szállítottuk - tudtuk meg másnap a híradóból.
Lássunk néhány képet:
A törökök megszállták a várat...
Igazi csata volt igazi ágyú- és puskadörrenésekkel, amit Ádám kicsit nehezen tolerált.
Esztert láthatóan nem zavarta a csata...
Pedig micsoda erővel próbálták a magyarok visszavenni a várat!
'Ez bizony reménytelen srácok, jobb ha feladjátok...'
A tatai vár (...hadd várjon, első a szolgálat!)
A család mínusz én
Barátainkkal
'Mi pedig letettük a fegyvert, ez Világos, nem?!' Nem, ez nem Világos, ez Tata!
Igen, ez bizony mézeskalácsból készült. Elsősorban gyümölcs kell hozzá: a Lélek gyümölcse, türelem!
Ádám kipróbált egy játékot, amiről később kiderült, hogy nem is így kell vele játszani. Azért így is élvezte.
Eszter pedig a táska pakolását élvezte...
Gyönyörű, nem?!Kirándulás
Valahogy nagyon el vagyok maradva és nem tudom utolérni magam, de azért szeretnék beszámolni (főleg képekben) egy kirándulásról. Pár hete kapott Jani meghívást egy szervezet mini konferenciájára, hogy tanítson. Itt szerveztek egy kirándulást Jánoshegyre, ahová családostul sikerült elmennünk. Ime pár kép:
Ez már nem a kiránduláson van, de mindenképpen meg akartam mutatni, hogyan palacsintáznak a gyerkőcök:
2008. május 22., csütörtök
Futóverseny
Még mielőtt azt hinnétek, hogy ilyen sportos családdá léptünk elő, közölném, hogy minden az Ádám 'hibája'. Egyik nap megyek érte az iskolába, és közölte velem a tanítónénije, hogy Ádám jelentkezett egy futóversenyre, amit másnap a csónakázó tónál szerveznek. Még aznap délután az úszás edzésen kiderült, hogy az edzője szervezi versenyt a sport népszerűsítése céljából. Nagyon örült, hogy Ádám is jelentkezett én meg nagyon büszke voltam rá. Megívtak egy veterán marathon világbajnok, csúcstartó bácsit is, Feri bácsit, aki 81 éves és még mindig lefutja a marathont. Vele lehetett a végén még egy kört futni, és erre már a szülők - tanárok - szervezők, szóval minden kedves egybegyűlt hivatalos volt. Szóval beálltam. Néhány felvétel az eseményről:
Előtte...
Utána...És közben pedig:
Utólag is bocs a szülői hangért, aki nem tudta hogyan kell egyszerre szurkolni is meg figyelmeztetni a gyerekét, hogy a célba fusson be és ne mellé. Bocsi Ádám, hogy ilyen idióta anyukád van....
Gergő kupa
Ádám iskolájában minden évben megrendeznek egy foci kupát, amit házon belül az osztályok között szerveznek meg. Gergő bácsi emlékére - aki az iskola testnevelő tanára és foci edzője volt - találták ki az eseményt és most Ádám is részt vehetett az 1.a. foci csapata keretében. Nagyon édesek voltak a gyerekek. Ádám először hátvéd volt és nem is nagyon ment még a középpályára sem (ekkorról a videó), aztán előbbre tették és képzeljétek rúgott egy gólt! Erről sajnos lemaradtam (mármint a felvételről), egyrészt mert hát ki tudja előre épp mikor fog az ember gyereke gólt rúgni, másrészt Pesztó is velem volt, úgyhogy soxor nem is tudtam a tornateremnél tartózkodni, mert a kisebbiknek mehetnékje támadt. De nagyon büszke voltam az Ádámra, a papa is az lesz, ha ezt megtudja, meglátja. Végül középen végeztek a fiúk, ami nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy a csapatból csak egy gyerek jár rendszeresen foci edzésekre, a többinek meglehetősen új volt a dolog. Ádám itthon nem is nagyon focizik, Esztergomban a papával szokták rúgni a bőrt, ami ugyebár elég ritka alkalomnak számít. Ime a videó:
2008. május 14., szerda
Anyák napja az iskolában
Izgatottan vártam miben lesz más ez az anyák napja most, hogy Ádám iskolás lett. Azzal indult a nap, hogy Ádám reggel kijelentette, hogy a mama is biztos itt lesz. Mondtuk neki, hogy a mama messze lakik, úgyhogy most nem biztos, hogy itt lesz. Erre ő csak ennyit felelt: 'Akkor már biztosan elindult....' Ezt nem hagyhattuk tett nélkül, úgyhogy Jani fogta magát és elment a mamáért Esztergomba. Persze volt nagy öröm, amikor ő ment érte délután a napközibe. Ünneplőbe öltöztünk és már indultunk is vissza.
Nagyon szépek voltak a gyerekek. Mindenki mondott verset, furulyáztak, énekeltek, kaptunk ajándékot, szóval volt minden ami miatt nem sok szem maradt szárazon. Lelkes anyukák csattogtatták a fényképezőgépeket, így én is. Boldog anyáknapját így utólag is minden anyukának.
Ja, és köszönet Zsuzsa néninek, aki rengeteget foglalkozott a gyerekekkel és igazán szép pillanatokat szerzett nekünk.
Nagyon szépek voltak a gyerekek. Mindenki mondott verset, furulyáztak, énekeltek, kaptunk ajándékot, szóval volt minden ami miatt nem sok szem maradt szárazon. Lelkes anyukák csattogtatták a fényképezőgépeket, így én is. Boldog anyáknapját így utólag is minden anyukának.
Ja, és köszönet Zsuzsa néninek, aki rengeteget foglalkozott a gyerekekkel és igazán szép pillanatokat szerzett nekünk.
hát nem könnyfakasztó?
2008. május 13., kedd
Amióta nincs tél....
Amióta nincs tél sokat járunk a játszótérre. Melindáékkal találtunk egy hozzánk közeli játszóteret, ahová mindketten szívesen visszük a gyerekeket, mert körbe kerített és tiszta. Ádám is szeret ott játszani annak ellenére, hogy nincs olyan nagy választék az eszközökben, viszont összebarátkozott egy Jenni (Dzsenni) nevű lánnyal, aki még hasonlít is egy kicsit a Forrest Gump-beli gyereklányra. Ő majdnem mindig ott van, amikor mi is megyünk és mivel egykorúak Ádámmal jól megértik egymást. No comment....
Pesztó is szeret ott lenni és nagyon hamar önállósodott például a csúszdán. Nézzétek csak:
A következő kisfilmben szeretném bemutatni, hogy Eszter hogyan hozza tudomásomra, ha szeretne valamit...
Az egészet agyban játsza le és már csak az utolsó lépést fejezi ki: 'Bármi is legyen az, te meg fogod kérdezni, hogy szeretném-e, én meg erre azt mondom, hogy: IGEN. Na mire vársz?!'
Eger
Most egy kicsit kiesünk a kronológiai sorrendből, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy még Április közepén el tudtunk menni Egerbe egy hétvégére, méghozzá ugyanabba a hotelbe, amiben a nászutunkat töltöttük. Így ünnepeltük a 10. házassági évfordulónkat (még leírni is sok).
Nagyon jól éreztük magunkat, sokat pihentünk, fürcsiztünk, aludtunk, sétáltunk. Egész izomlázunk lett a sok sétától. Nem csináltunk semmilyen exkluzív programot, de annyira jó volt arra a két napra csak kettesben lenni, romantikázni, sokat enni mégsem főzni, sem mosogatni. Az élet apró örömei. Azt még nem is mondtam, hogyan sikerült ezt finanszírozni.... Képzeljétek, valaki konkrétam nekünk konkrétan erre a célra beadakozott egy jókora összeget a pesti gyülibe, így teljes ellátással, költőpénzzel miénk volt egy hétvége ebben a gyönyörű városban. Dicsőség Istennek, merthogy Jani nagyon tudatosan így szerette volna megünnepelni ezt a kerek évfordulót és sajnos februárban erre nem volt lehetőségünk. Egyszóval bámulatos, ahogy Isten törődik velünk, ahogy teljesíti a mi titkos vágyainkat az Ő akarata szerint. Köszönet érte. Néhány fotót közölnék is. Íme: 
Női délután
A következő héten szerveztük az első 'női délután'-unkat a gyülekezetben. Nagyon izgultam, hogy hogy fog sikerülni. Végül egész sokan összejöttünk, de nem is ez volt a lényeg. Először átsétáltunk a szomszédos plázába, ahol ebédeltünk egyet és utána a gyüliben volt maga az alkalom. Kis dicsőítés után Horáth Kávay Andi jött Vajtáról és hozta az üzenetet. Hogyan feleljünk meg a mai kihívásoknak mint nők a Biblia tükrében. Ez egy nagyon aktuális és fontos dolog, amit jó ha az ember lánya észben tart. Szerintem nagyon jól sikerült a tanítás és nekem személyszerint sokat szólt. Utána lehetett kérdéseket föltenni ill. sütizni, teázni, beszélgetni. Drága férjecském segített az terep rendezésben, hangtechnika belállításban, stb.-ben. Én pedig egy kedves kis hallójárat gyulladással indítottam, előző éjjel nem aludtam a fájdalomtól és már begyógyszerezve, félig süketen érkeztem a helyszínre. Gondolhatjátok milyen volt a dicsőítés... Az Úrnak biztos tetszett, végülis egy süket narkós számára is van elég kegyelem. Egész nap ez volt a mottóm: elég nekem a kegyelmed! És tényleg elég volt! Dicsőség Neki!
Pár kép amit nem én készítettem, de rendelkezésemre bocsátották:
Pár kép amit nem én készítettem, de rendelkezésemre bocsátották:
Ebéd után a vajtai 'team'
óra előtt....
volt közösség....
volt virág....
volt ajándék....
volt dicsőítés....
aztán tanítás....
aztán tanítás....
hallgatás....
jegyzetelés....
és sok-sok beszélgetés....
jegyzetelés....
és sok-sok beszélgetés....
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)