Akkor és most

is lehetne a következő kép címe, ha ugyanazt az embert ábrázolná, de nem. Így legyen inkább Anya és lánya:

Képes

A korábbi 'képtelen' bejegyzésekhez képest most egy képes következik. Az ok egyszerű de nagyszerű. Drága egyetlen férjem hitben kilépett (ismét) és előrehozta a szülinapomat (ami egyébként júniusban van, szóval sokat kellett hoznia) és meglepett egy félprofi fényképezőgéppel. Teljesen lefagytam amikor megláttam ott csücsülni a dobozt az íróasztalunkon. De ő már csak ilyen. Ezt (is) úgy imádom benne. Szóval itt egy pár portré kis családunkról:

Az egyik kedvenc felvételem....

Nagy fiam...

A merénylet elkövetője....

Bambulás a köbön.

Kártyacsata.

A portrékból ő sem maradhat ki...

Pókember kártyával.

Szerintem jól áll nekem anya szemüvege. Te mit gondolsz?

Bölcsőde

Tisztelt Olvasók!
Örömmel értesítek mindenkit, hogy Eszter leányunk múlt hétfő óta a Tatabányai Módszertani Bölcsőde tagja. Jele: fagyi. Az első hét nehéz volt, leginkább Janinak. Mindig sírt reggelenként (mármint Eszter és nem Jani), hogy 'maradunk', 'nem megyünk bölcsibe', stb. Aztán most hétfőre ez valahogy elmaradt, és azóta sem jött vissza. Nagyon jól eszik bent, van hogy kétszer is kér a kajából. Szól, ha WC-re kell mennie, sőt egyszer szó nélkül magától is elment. Persze az első héten voltak kis balesetek (gyorsan el is mentünk alsónemű garnitúrát venni, mert igencsak gyorsan fogytak), de ezen a héten már nem volt. Sőt, tegnap amikor hazamentem, kérdezés nélkül úgy fogadott: 'jó volt a bölcsi'. Na hát ezen ledöbbentünk, mert eddig mindig az volt a válasz: 'baba sírt a bölcsibe'.
Nagy segítség ez nekünk, mert így felszabadult Janinak a délelőtt és tud dolgozni. Eddig ez nem nagyon jött össze. Aztán hirtelen felindulásból utánakérdeztünk a bölcsinek és egy héten belül már kezdhetett is. Ez egy kisebb csoda, mert amúgy hónapokig kell várni, annyira nagy a túljelentkezés. Meg is állapította a vezető óvónő, hogy valaki nagyon szerethet minket odafent. Hát ezt eddig is tudtuk. Aztán később látta az igénylőlapon Jani 'foglalkozását' és egy mosollyal konstatálta, hogy beletrafált a lényegbe.
Szóval a bölcsi jól megy, egyelőre mindenki imádja odabent, annyira kis cuki-maki. Hétfőn volt szerencsém én vinni - hozni (mert nem kellett dolgoznom) és összetalálkoztam az egyik anyukával, akinek a fiát egy kiscsaj úgy összekarmolta, hogy tiszta véres volt a kis pólója. Hát Isten mentsen minket az effajta összetűzésektől. Tényleg Őrá kell bíznunk a gyermekeinket mindig, de főleg, ha kikerül az otthonból egy közintézménybe. Lali és Béla (Eszter két őrangyala) bizony most elég elfoglalt lesz. Ilyenkor olyan jó megemlékezni arról, hogy semmi sem történik az Úr engedélye nélkül, legyen az egy arckarmolás vagy egy halálos kór...
Ádám ügyes az iskolával, most a Nemzeti dalt kell megtanulnia 25-ig. Mindemellett szorzótábla lázban égünk, mindennap elmondjuk, mint valami zsolozsmát. Egyelőre a hétközbeni úszás edzése is megoldódott. Amióta dolgozok és autóval járok, nem volt aki elvigye őt csütörtökönként edzésre. Most viszont van egy másik Kodályos srác, aki jár az edzésre és az ő apukája felajánlotta, hogy elviszi Ádámot is, hazafele meg az edző hazahozza. Isten odafigyel a részletekre, ezt (is) szeretem Benne.
Jómagunk pedig próbáljuk normálisan megélni ezeket a változásokat a családban. Nem mondom, hogy mindig elégedetten és mosollyal az arcunkon, de a viharok által talán erősödünk. Talán.
Üdvözlünk mindenkit a tengeren innen és túl!