Szabadság

Keresztényként sokmindenben szabadok vagyunk dolgokra. 'Az igazság szabaddá tesz.' Szabadok vagyunk a bűntől és annak erejétől, szabadok vagyunk bizonyos döntéseket hozni, annak ellenére, hogy ez a világ merre vezeti az emberiséget, stb. De én most nem erről a szabadságról szeretnék írni.
2 hét szabin volt Jani és ez teljes felfrissülést hozott a családra. Szabadon elmehettünk vásárolni kettesben, szabadon playstation-özhettünk (hajrá Jack Sparrow, pfúj Kraken!), voltunk Esztergomban és szabadon elmentünk a gyülibe, mindenféle szolgálási kényszer nélkül. Szóval a szabadság kell és jó! Leginkább pihentünk és nyugisan vettünk mindent. Nem éppen aktívan töltöttük a szabadságot, de talán a dolgok kipihenése és a nagy 'semmittevés' volt az ami új erőt adott az előttünk állókhoz. Ennyit a kimagyarázásról, hogy miért nem csináltunk 'semmit' a két hét alatt. Azért csináltunk is.
A héten én voltam a soros kísérője életem párjának a Vajta-i tanítása alkalmával. Anyukám bevállalta a bébiszittyóságot és 'szabadon' elmehettem Janival. Reggel 7-kor indultunk, 9-kor volt az első óra, aztán szünet. A másodikra nem mentem már be (nem azért, mert csökkent az érdeklődésem az első óra után, hanem mert egy kedves barátnőm (talán nevezhetem így annak ellenére, hogy bizony ritkán találkozunk), aki ott lakik meghívott, hogy látogassam meg). Hamar elérkezett a dél, úgyhogy egy kellemesen elköltött ebéd után indultunk is vissza. Ádámért mentem iskolába, aztán úszni (én is!!!), majd haza. Na ez azért elég aktív nap volt. Most már mindegy, nem mosom le magunkról, hogy lusta ....ók vagyunk.
A lényeg a lényeg, hogy ÉLJEN A SZABADSÁG!
Ja, egyébként a mai nappal hivatalosan is vége van, úgyhogy jöhetnek a szürke hétköznapok, már alig várjuk, hogy 'szabadon' színezgethessük őket.

Boldog szülinapot Ádám és Eszter!

Drága egyetlen fiúnk és lányunk! Nagyon szeretünk titeket és hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen gyermekeket adott nekünk!

A múlt hét ünnepekkel volt teli, 4-e Eszter szülinapja, 7-e a házassági évfordulónk (10-ik), 8-a Ádám szülinapja. Ehhez az unalmas héthez idén hozzájött Ádám éves MR vizsgálata amit Pesztó szülinapjára sikerült időzíteni. Tehát a program Vasárnap gyüli után mentünk Esztergomba, Esztert lepasszoltuk, hogy hétfő kora reggel tudjunk indulni Pestre a klinikára Ádámmal. Mire hazaértünk Eszter belázasodott és így is volt két napig. Aztán csütörtökre lement a láza és mivel Ádám is csúnyán elkezdett köhögni, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy elugrunk Esztergomba és elmegyünk egyet vacsorázni az évfordulónkon. Másnapra Pesztó ismét belázasodott, méghozzá annyira, hogy alig bírtuk levinni neki 9,2 alá. A következő napra terveztük a nagy ünneplést anyuéknál, Jani hozta a két tortát és mikor épp nem volt láza a kisebbiknek, gyorsan fel is köszöntöttük őket. Hát nem egészen ilyenre terveztünk ezt a dupla születésnapot, de nem lehet mit tenni. Isten valamiért megengedte, hogy így történjen. Most még nem tudom miért, de csak remélem, hogy ezalatt az időszak alatt növekedtünk az Úrban. Jani közben megtartotta az első tanítási napját a Biblia Iskolában kedden. Jó érzéssel jött haza, úgyhogy biztos simán ment minden. Remélem, hogy nemsokára én is csatlakozhatok egy kedden hozzá.
Van egy dícséret beszámolóm. Sokan tudjátok, hogy imádkozunk egy fényképezőgépért és nemrég írtam, hogy már sikerült megszerezni a pénz felét. Isten máshogy gondolkodik, mint mi. Ezt már soxor tapasztaltuk és most sincs másként. Semmilyen részletet nem tudok, de valaki szeretne adni nekünk egy gépet ajándékba. Február végén kapjuk meg állítólag, de ahogy már írtam nem tudom kik és hogyan, csak annyit, hogy Matt (misszionárius társunk) fogja valahogy eljuttatni hozzánk. Isten jó és mindig feljebb cselekszik, mint ahogy azt mi elgondoljuk. Nem mintha nem lettünk volna meg egy gép nélkül, de mégis Isten törődik velünk ilyen szinten is. Ezek 'apró' dolgok (máramennyire egy digitális gép aprónak nevezhető), de az Úr ezekben is meg akar áldani. Neki nincs olyan, hogy 'jelentéktelen'. Dicsőség legyen neki ezért.
Meg azért is, hogy Ádám MR-je ismét negatív lett. Kicsit döcögősen ment a vizsgálati nap és az eredményre is egy hetet kellett várni, de a lényeg, hogy jó híreket kaptunk.
Eszter a visszatérő lázas betegsége után ordítóssá vált és végtelenül ragaszkodik hozzám. Napjában többször (ha épp kiakad valamin, vagy nem sikerül valami) odajön hozzám ordítva és fetreng rajtam. Most elég nehezen tudom megállapítani, hogy ez a betegsége miatt van és fáj valamije, esetleg egy újabb fog, vagy csak egyszerűen hisztizik. Az Úr adjon ehhez bölcsességet! Péntekig szed anitbiotikumot és ha utána is fennáll ez a helyzet, akkor valószínű csak hisztis. A fogára már adok neki fájdalomcsillapító-nyugtató golyócskát (én dilibogyónak hívom), remélem ezzel minden fájdalomforrást kizárok. Egyre ügyesebben megy, most már csak ritkán látni mászni a lakásban. Gyalogos lett a kicsi lány, de nagyon viccesen megy. Mindkét keze az égnek áll, valószínű az egyensúly jobb megtartása miatt. Úgy néz ki, mintha közben 'bazseválna', ráadásul kicsit részegesen is jár, úgyhogy mindig röhögünk rajta. Kis cuki-makim. Ja és telefonál. A füléhez tartja a kagylót és halál komolyan magyaráz valamit valakinek. Ezt honnan tanulta???
Pár kép a nem épp felhőtlen szülinapról:

Show must go on...

Ádám farsangi bálja folytatta a sort a szezonban. Zsuzsa néni ötlete alapján matrózoknak öltözött be az osztály kb. fele, a másik fele a saját jelmez ötletét részesítette előnyben. Nekünk amúgy is nehezünkre esett egy új jelmez beszerzése (a kutya, pókember, batman és végül kalóz jelmezek után Ádámnak nem volt több vágya, hogy minek is öltözzön be), így nagyon megörültünk a csoportos fellépés lehetőségének. Nem beszélve arról, hogy mint utóbb kiderült Zsuzsa néni apukájának varrodája van és a jelmez fő alkotóelemét a matróz gallért velük meg is varratta. Ez remek hír a jövő farsangi báljaira nézve. Szóval nekünk csak a fehér pólót meg egy nadrágot kellett biztosítani. Papírból csákót hajtogatva már kész is volt az 'outfit'. Szerintem nagyon jól sikerült:

Ja, azt elfelejtettem, hogy apa szerkesztett nekik arcszőrzetet valamint igazi tetkókat is! Többen is jelentkeztek erre a testfestésre, így Beni is, Ádám egyik barátja:

A kapitány és legénysége:

Zsuzsa néni beszerzett egy nagyon jó kis zenét, amire kész koreográfiát adtak elő a gyerekek. A műsor vicces volt és profi és nagyon élvezték a gyerekek. Volt menetelés, tisztelgés, padlósúrolás, kötélhúzás, sőt még rum ivás is. Nagyon komoly volt, úgyhogy minden elismerésem a kapitányé, hogy ilyen legénységet tudott verbuválni. A műsor első perce itt látható.

Báli szezon

Az idei báli szezont mi felnőttek nyitottuk. Múlt szombaton volt Ádám iskolájában 'szülők-nevelők' bálja, vacsorával, tombolával, sok tánccal. A gyerekek Esztergomban landoltak, hogy a felnőttelk kicsit ki tudjanak kapcsolódni. Eszter - mivel nagyon anyás mostanában - nem tudtam, hogy fogja bírni. Sokszor előfordult, hogy ha észrevette, hogy nem vagyok a közelben elkezdett sírni, és én magam is alig tudtam megvígasztalni. Anyut meg féltettem, hogy kiakad és bepánikol. De Istennek hála nem így történt. Állítólag egyszer sem keresett engem, végig aludta az éjszakát és nagyon jókat evett. Ennyit a szülői aggodalomról. Szóval a bál, merthogy erről kezdtem el írni....
Jó volt. Röviden. Hosszabban: remek alkalom volt összeismerkedni egy kicsit jobban Zsuzsa nénivel (Ádám osztályfőnöke) és Csilla nénivel (aki a napközis tanárnéni). A vacsora nagyon finom volt és büfé jelleggel működött az ital része a dolognak. Volt tombola húzás is íme a nyeremények asztala:

Habár Zsuzsa néni személyében volt protekciónk......

Mégsem nyertünk. Ellenben az asztal tőlünk jobbra eső felében 9 nyereményt is elvittek, ami nagyon vicces volt és a végén már nekik drukkoltunk:

Akik aztán végül megosztották velünk egyik tortájukat. Nagyon finom volt!

Zsuzsa néni és Csilla néni,

valamint mi is

remekül éreztük magunkat!