Gyereknap

Múlt vasárnap gyereknap volt és ennek örömére szombaton kis segítséggel csináltunk egy jó kis programot. Tatára mentünk, ahol a várban és környékén érdekes programokkal vártak minket. Sok kiállítás, vásár, és egyéb mellett volt ló-kótyavetye, vár-ostrom, és mint utóbb kiderült még egy puska is elsült véletlenül egy török kezében, akit a Tatabányai kórházba szállítottuk - tudtuk meg másnap a híradóból.

Lássunk néhány képet:

A törökök megszállták a várat...

Igazi csata volt igazi ágyú- és puskadörrenésekkel, amit Ádám kicsit nehezen tolerált.

Esztert láthatóan nem zavarta a csata...

Pedig micsoda erővel próbálták a magyarok visszavenni a várat!

'Ez bizony reménytelen srácok, jobb ha feladjátok...'

A tatai vár (...hadd várjon, első a szolgálat!)

A család mínusz én

Barátainkkal

'Mi pedig letettük a fegyvert, ez Világos, nem?!' Nem, ez nem Világos, ez Tata!

Igen, ez bizony mézeskalácsból készült. Elsősorban gyümölcs kell hozzá: a Lélek gyümölcse, türelem!

Ádám kipróbált egy játékot, amiről később kiderült, hogy nem is így kell vele játszani. Azért így is élvezte.

Eszter pedig a táska pakolását élvezte...

Gyönyörű, nem?!

Kirándulás

Valahogy nagyon el vagyok maradva és nem tudom utolérni magam, de azért szeretnék beszámolni (főleg képekben) egy kirándulásról. Pár hete kapott Jani meghívást egy szervezet mini konferenciájára, hogy tanítson. Itt szerveztek egy kirándulást Jánoshegyre, ahová családostul sikerült elmennünk. Ime pár kép:

Ez már nem a kiránduláson van, de mindenképpen meg akartam mutatni, hogyan palacsintáznak a gyerkőcök:

Futóverseny

Még mielőtt azt hinnétek, hogy ilyen sportos családdá léptünk elő, közölném, hogy minden az Ádám 'hibája'. Egyik nap megyek érte az iskolába, és közölte velem a tanítónénije, hogy Ádám jelentkezett egy futóversenyre, amit másnap a csónakázó tónál szerveznek. Még aznap délután az úszás edzésen kiderült, hogy az edzője szervezi versenyt a sport népszerűsítése céljából. Nagyon örült, hogy Ádám is jelentkezett én meg nagyon büszke voltam rá. Megívtak egy veterán marathon világbajnok, csúcstartó bácsit is, Feri bácsit, aki 81 éves és még mindig lefutja a marathont. Vele lehetett a végén még egy kört futni, és erre már a szülők - tanárok - szervezők, szóval minden kedves egybegyűlt hivatalos volt. Szóval beálltam. Néhány felvétel az eseményről:

Előtte...

Utána...

És közben pedig:

Utólag is bocs a szülői hangért, aki nem tudta hogyan kell egyszerre szurkolni is meg figyelmeztetni a gyerekét, hogy a célba fusson be és ne mellé. Bocsi Ádám, hogy ilyen idióta anyukád van....

Gergő kupa

Ádám iskolájában minden évben megrendeznek egy foci kupát, amit házon belül az osztályok között szerveznek meg. Gergő bácsi emlékére - aki az iskola testnevelő tanára és foci edzője volt - találták ki az eseményt és most Ádám is részt vehetett az 1.a. foci csapata keretében. Nagyon édesek voltak a gyerekek. Ádám először hátvéd volt és nem is nagyon ment még a középpályára sem (ekkorról a videó), aztán előbbre tették és képzeljétek rúgott egy gólt! Erről sajnos lemaradtam (mármint a felvételről), egyrészt mert hát ki tudja előre épp mikor fog az ember gyereke gólt rúgni, másrészt Pesztó is velem volt, úgyhogy soxor nem is tudtam a tornateremnél tartózkodni, mert a kisebbiknek mehetnékje támadt. De nagyon büszke voltam az Ádámra, a papa is az lesz, ha ezt megtudja, meglátja. Végül középen végeztek a fiúk, ami nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy a csapatból csak egy gyerek jár rendszeresen foci edzésekre, a többinek meglehetősen új volt a dolog. Ádám itthon nem is nagyon focizik, Esztergomban a papával szokták rúgni a bőrt, ami ugyebár elég ritka alkalomnak számít. Ime a videó:

Anyák napja az iskolában

Izgatottan vártam miben lesz más ez az anyák napja most, hogy Ádám iskolás lett. Azzal indult a nap, hogy Ádám reggel kijelentette, hogy a mama is biztos itt lesz. Mondtuk neki, hogy a mama messze lakik, úgyhogy most nem biztos, hogy itt lesz. Erre ő csak ennyit felelt: 'Akkor már biztosan elindult....' Ezt nem hagyhattuk tett nélkül, úgyhogy Jani fogta magát és elment a mamáért Esztergomba. Persze volt nagy öröm, amikor ő ment érte délután a napközibe. Ünneplőbe öltöztünk és már indultunk is vissza.
Nagyon szépek voltak a gyerekek. Mindenki mondott verset, furulyáztak, énekeltek, kaptunk ajándékot, szóval volt minden ami miatt nem sok szem maradt szárazon. Lelkes anyukák csattogtatták a fényképezőgépeket, így én is. Boldog anyáknapját így utólag is minden anyukának.
Ja, és köszönet Zsuzsa néninek, aki rengeteget foglalkozott a gyerekekkel és igazán szép pillanatokat szerzett nekünk.

hát nem könnyfakasztó?

Amióta nincs tél....

Amióta nincs tél sokat járunk a játszótérre. Melindáékkal találtunk egy hozzánk közeli játszóteret, ahová mindketten szívesen visszük a gyerekeket, mert körbe kerített és tiszta. Ádám is szeret ott játszani annak ellenére, hogy nincs olyan nagy választék az eszközökben, viszont összebarátkozott egy Jenni (Dzsenni) nevű lánnyal, aki még hasonlít is egy kicsit a Forrest Gump-beli gyereklányra. Ő majdnem mindig ott van, amikor mi is megyünk és mivel egykorúak Ádámmal jól megértik egymást. No comment....

Pesztó is szeret ott lenni és nagyon hamar önállósodott például a csúszdán. Nézzétek csak:

A következő kisfilmben szeretném bemutatni, hogy Eszter hogyan hozza tudomásomra, ha szeretne valamit...

Az egészet agyban játsza le és már csak az utolsó lépést fejezi ki: 'Bármi is legyen az, te meg fogod kérdezni, hogy szeretném-e, én meg erre azt mondom, hogy: IGEN. Na mire vársz?!'

Eger

Most egy kicsit kiesünk a kronológiai sorrendből, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy még Április közepén el tudtunk menni Egerbe egy hétvégére, méghozzá ugyanabba a hotelbe, amiben a nászutunkat töltöttük. Így ünnepeltük a 10. házassági évfordulónkat (még leírni is sok).

Nagyon jól éreztük magunkat, sokat pihentünk, fürcsiztünk, aludtunk, sétáltunk. Egész izomlázunk lett a sok sétától. Nem csináltunk semmilyen exkluzív programot, de annyira jó volt arra a két napra csak kettesben lenni, romantikázni, sokat enni mégsem főzni, sem mosogatni. Az élet apró örömei. Azt még nem is mondtam, hogyan sikerült ezt finanszírozni.... Képzeljétek, valaki konkrétam nekünk konkrétan erre a célra beadakozott egy jókora összeget a pesti gyülibe, így teljes ellátással, költőpénzzel miénk volt egy hétvége ebben a gyönyörű városban. Dicsőség Istennek, merthogy Jani nagyon tudatosan így szerette volna megünnepelni ezt a kerek évfordulót és sajnos februárban erre nem volt lehetőségünk. Egyszóval bámulatos, ahogy Isten törődik velünk, ahogy teljesíti a mi titkos vágyainkat az Ő akarata szerint. Köszönet érte. Néhány fotót közölnék is. Íme:

Női délután

A következő héten szerveztük az első 'női délután'-unkat a gyülekezetben. Nagyon izgultam, hogy hogy fog sikerülni. Végül egész sokan összejöttünk, de nem is ez volt a lényeg. Először átsétáltunk a szomszédos plázába, ahol ebédeltünk egyet és utána a gyüliben volt maga az alkalom. Kis dicsőítés után Horáth Kávay Andi jött Vajtáról és hozta az üzenetet. Hogyan feleljünk meg a mai kihívásoknak mint nők a Biblia tükrében. Ez egy nagyon aktuális és fontos dolog, amit jó ha az ember lánya észben tart. Szerintem nagyon jól sikerült a tanítás és nekem személyszerint sokat szólt. Utána lehetett kérdéseket föltenni ill. sütizni, teázni, beszélgetni. Drága férjecském segített az terep rendezésben, hangtechnika belállításban, stb.-ben. Én pedig egy kedves kis hallójárat gyulladással indítottam, előző éjjel nem aludtam a fájdalomtól és már begyógyszerezve, félig süketen érkeztem a helyszínre. Gondolhatjátok milyen volt a dicsőítés... Az Úrnak biztos tetszett, végülis egy süket narkós számára is van elég kegyelem. Egész nap ez volt a mottóm: elég nekem a kegyelmed! És tényleg elég volt! Dicsőség Neki!
Pár kép amit nem én készítettem, de rendelkezésemre bocsátották:

Ebéd után a vajtai 'team'

óra előtt....

volt közösség....


volt virág....

volt ajándék....

volt dicsőítés....


aztán tanítás....

hallgatás....


jegyzetelés....


és sok-sok beszélgetés....