Vajta riport

Hát megvolt. És jó volt. Jani kimúlt a hét végére, neki inkább munka egy ilyen konferencia, mint 'felüdülés'. De nagyon tartalmas munka volt ez, jó volt látni ahogy tudott emberek felé szolgálni. A gyerekek is jól érezték magukat. Ádám igazából szabadjára volt engedve, eltévedni már nem nagyon tud, kulcsot is tud használni, úgyhogy ő sokat volt a barátaival szerteszét. Én Esztikére voltam csatlakoztatva - amit bevallok, nagyon élveztem, most hogy dolgozok, ez egyáltalán nem tűnt zavarónak - és ebből születtek ám képek is. Mindjárt azok is következnek, csak előtte meg szeretném köszönni a szervezőknek a sok munkát, és különösen a gyerekszolgálat dolgozóit illeti dícséret részemről. Mind a nagyok tanítása, mind a kicsik vigyázása nagyon profi volt. Még Eszter is bentmaradt. Ez nagy szó ám, mert őt nem abból a fából faragták. Igaz utána, amikor együtt voltunk árgus szemekkel figyelt, nehogy otthagyjam valahol. Egyszer a játszótérnél ott kellett hagynom, mert odamentem a medence részhez Ádihoz és megkértem Editet, hogy addig Eszter a hintában ült, hát vigyázzon rá. Erre mire visszamentem Edit mesélte, hogy Eszter azonnal sírni kezdett és be is szólt neki, hogy ne lökdösse őt. Ennyit erről. Na jöjjenek a képek:

Érkezés utáni bambulás

Menetrendszerinti kutyasimogatás

Haverrel


Anya mondta, hogy ne igyak a szökőkútból, de nyalogatni azért lehet

És a medence vízből se, gyorsan le is törölöm a számat

Eszter mondtam, hogy NE!

Na mi van, nem játszunk?

De játszunk!

Hogy is kell ezt játszani?

Mit is csináljak most?

Akkor asszem gyorsan elszökök...

Ez is egy figura

Pihent gyerekeink vannak. Biztos a mieink?!

Friend or Foe

Kedves Mindenki! Fiam részére (ezt fontosnak tartottam kiemelni, nehogy úgy gondoljátok, hogy Jani és jómagam részére) keresünk PS2-re Spiderman Friend or Foe nevezetű játékot. Újan vagy használtan, de az is elég hogy honnan juthatunk hozzá. Google keresőben fellelhető (magyar) üzletek nem rendelkeznek raktáron a szóban forgó játékkal, csak megrendelni tudják úgy cirka 1 hónapos átfutással. Szóval ha van ennél gyorsabb megoldás akkor szeretnénk azt választani.

Előre is köszi, puszi,

Évzáró

Múlt hét pénteken hivatalosan is lezártuk a tanévet. Anyuka Esztergomból rohanva haza, gyors átöltözés pipibe, loholva fényképezőgéppel a nyakába befutott a kb. 45 fokos aulába, ahol szegény gyerekek kókadozva, fulladozva várták a kedves igazgatónőt, hogy végre kezdje már el lezárni azt a bizonyos tanévet. Na aztán el is kezdte. Ismét elmondta hányan jártak az iskolába az elmúlt évben (hozzáteszem ezt minden év elején is megosztja velünk), tanulmányi, sport, egyéb eredményekkel kiegészítve. Ekkor kezdtem érezni, hogy a vékony blúzban, lenge szoknyában szinte mindenhonnan egyszerre kezdett el csurogni rólam a víz. Ránéztem a fekete hosszú gatyában és hosszúujjú fehér ingben álldogáló gyerekekre (közte az én langaléta fiamra is) és igencsak megsajnáltam őket. Reménykedtem, hogy idén nagyon rosszul teljesítettek a tanulók és kurta lesz a dicsőség felsorolása, de sajnos rekordot döntött az iskola, többek között minden 5 és feledik diák a 600 akárhányból kitűnővel zárta az évet, és a 130 akárhány emberkét név szerint is föl kellett sorolni. Nyilván normál esetben ez tök jó és tök örülünk és tök büszkék vagyunk, de így a melegházhoz hasonlító klímában mindezt végig állni nem volt különösebben szívderítő. De túl voltunk rajta, gyorsan kiosztották a bizit és már jöhettünk is haza. Ádám iszonyú felszabadult volt, szép lett a bizije is (szorgalom, ének, környezet lett 4-es, a többi 5-ös). Kezdődhet a vakáció!!!! Ne. Kezdődhetne. Ha nem lenne azóta 14 fok és eső minden nap. Hát ennyit a NYÁRI szünet indulásáról. Bizakodjunk, hogy lesz ez még jobb is. Ha a jó oldalát akarom nézni, akkor legalább nem nyaggatnak a gyerekek, hogy menjünk már strandra. Apropó. Mióta Eszter párszor elkísért amikor Ádámot vittem úszni, tisztára lázba jött, hogy ő is akar. Péter bácsi elmondása szerint 90 cm-es a víz, úgyhogy ha már kilátszik a feje, akkor már mehet is oktatásra. Megmértük Pesztót, 94 cm. Így még csak a szemöldökéig érne neki. Hát úgy néz ki, hogy csak jövőre kezdheti el, vagy esetleg, ha nagyon belehúz akkor szeptembertől. Képeket most nem tudok csatolni, de nemsokára fogok. Technikai okoknál fogva (a képek az otthoni gépen, bejegyzés írás a melós gépen) nincsenek néha szinkronban a dolgok, de majd igyekszem. Puszi,

Öklös kép

Úgy tűnik, majdnem tipikus egy bizonyos felvétel készítése az újszülöttekről. Amikor az öklüket összeszorítva a fejük mellett tartva alszanak. Valahogy így:

Hát itt van: Eszter vs. Alex

Puszi

Skarlát

Most nem fogok magasröptű 'áthallásos' történetmesélésbe arról, hogy az Ige mikor / hogyan / miért használja ezt a képet, és hogy mire is utal. Nem, most nem. Most egyszerűen megosztom a tényt, hogy egy szem leánygyermekünk skarlátos lett. Családunk történelmében először fordul elő ez a betegség. Származási helye: bölcsi (legalábbis valószínű, ugyanis egy másik kisfiú is pont mostanra produkálta a tüneteket). Skarlát.. Ha ezt a szót meghallja az ember, elég ijesztő tud lenni. De ha már a doktor úr hozzá teszi, hogy 'nem A tipusú' valahogy megnyugszunk. Ez biztos azt jelenti, hogy nincs nagy baj. Ugye?! Na mindegy. Szóval magas láz, pöttyök, 'málnanyelv', piros torok az viszont van. Hivatalosan mától nem fertőz a gyerek, viszont 3 nap a lappangási idő, úgyhogy még van esélyünk részesülni ebben a csodában... Hát ennyi. Ez egy rövid, de igen informatív bejegyzés lett, úgy érzem.

Előtte - Utána

Mindenki ismeri a fogyókúrás reklámok jól bevált motívumát, amikor fogyás előtt ill. fogyás után mutatják be a kedves pácienst. Nem biztos, hogy hűen tükrözi a látott egyén a valóságot. Soxor inkább retus előtt ill. retus után képeket látunk. De itt egy tuti retus mentes előtte - utána sorozat made by us:

Bocs, Lilly. Soha többé nem fordul elő veled ilyen csúfság. Kéretik nem röhögni kifele!

Ez egy balatoni pusztítás utáni csendélet.

A szalonnák megdicsőülése. Végül aztán betöltötték mindazt amire teremtve lettek. Hát nem mindannyiónk vágya ez? De szeretnék szalonna lenni ilyen értelemben. Végülis részben az vagyok, mikor kisebb, mikor nagyobb %-ban. Sokat kell dolgoznom, hogy a kisebb %-hoz közelítsek. És ezen a fenti megdicsőülés igencsak nem járul hozzá. Ez bizony egy paradoxon, egyetértetek?

Nos, ezek a kedvenc képeim a mi elsőszülöttünkről. Miért is ne legyek büszke?!


Ez az előtte - utána tavaszra vonatkozó vetülete... az erkélyünkről...

Autó után menni

Általában nem szeretem ha vezetek és előttem megy valaki. Tegnap egy 18 éves Opel Kadett volt a szerencsés jelölt. Egyrészt nem látom rendesen az utat tőle, másrészt nem biztos, hogy olyan tempóban halad, amilyenben én szeretnék. Valamit viszont észrevettem. Ha valaki után megyek, általában követem a nyomvonalát. Ez szinte már automatikussá vált. Az emberlánya ugyanis azt gondolja, hogy biztos nem véletlenül nem megy egyenesen, hanem valamit épp kikerül. Sünimatricát, rókamatricát, cicamatricát, biciklist (bizonyára nem matricát). A kényelmetlen érzés ezzel kapcsolatban valószínű abból fakad, hogy egyfajta bizalom kell hogy kialakuljon bennem a Kadett-es felé, hogy ő látja és tudja miért kell erre vagy arra kormányoznia és én bízom benne, hogy tudja mit csinál. Ugyanis én sem szeretek matricákon átmenni, főleg nem biciklist gázolni. Ez elgondolkodtatott egy kicsit. Mióta naponta 100 km-t vezetek van időm gondolkozni. Ez egy kicsit extrémebbé teszi a vezetést, de az Úr eddig vigyázott rám. Szóval elgondolkodtam. Ha egy Opel Kadettest méltónak találok arra, hogy bízzam a reflexeiben és döntéseiben olyannyira, hogy a nyomvonalán járok, mennyivel inkább méltó az én Jézusom arra, hogy bízzak benne. Sőt ő ezt kéri is tőlem. Neki nem kell rászolgálnia a bizalmamra, hiszen már bebizonyította, hogy szeret. Ő meg aztán pláne tudja, hogy mit és mikor és hogyan és miért kerül ki vagy éppen vezet arra amerre akarja, hogy menjek. Távol legyen tőlem, hogy az én Uramat egy Opel Kadett-hez hasonlítsam, de erős áthallása van az előző gondolataimnak. Na mindegy. Akinek van füle... az hall.
Pusszancs

Nem túl gyakori

Nem vagyok túl gyakori író. Ezt biztos észrevettétek már. És ez nem esemény hiány kérdése, hanem kedv és idő. Események vannak. Pl.: majdnem elpusztult Lillyke. Erről még írni sem mertem, annyira féltünk, hogy nem éli túl. Kullancsot találtunk benne, (és hogy attól-e, vagy mástól) nagyon beteg lett. Nem volt babéziás, sem lájm (ezt így írják?) kórós. Mégis rosszul volt nagyon szegényke. Kb. 3 hétbe és a beszerzési árába tellett, míg helyrejött. A nagy öröm alkalmával lenyírattuk a szőrét. Hát inkább ne tettük volna. Szegényke, nagyon kis csupasz lett. Jani úgy hívja: töltött zokni. Fénykép még nem készült róla, nem akarom szégyenbe hozni szegényt. Majd pár hét múlva esetleg, ha már kinő egy kicsit bundája.
Eszter is beteg lett, mandulagyulladása van. Doki szerint nem vészes, antibiotikumot szed, aztán ha jól van hétfőn mehet is bölcsibe.
Jani is fájlalta a fülét múlt hétvégén, de már elmúlt. Ádámék 3.-ok lettek a Gergő-kupán (az iskola szervezi ezt a foci bajnokságot egy elhunyt testnevelő tanár emlékére minden évben).
Szóval esemény az van, csak az ihlet száll el néha.
Én meg csak dógo, dógo. Szeretném azt mondani, hogy rendben mennek a dolgok, de nem. Elég küzdelmes a munkahelyem, de lehet, hogy csak én csinálok belőle azt. Nem tudom. A munkám jó, a munkatársaim meg nem. Zavar? Igen. Tudok ellene tenni? Nem. Ha tudnék, akarnék-e egyáltalán? Nem tudom. Kilátás? A szomszéd háztetőre. Keresem az örömet benne, elvégre Isten engedte meg, hogy itt legyek. Nem lelem. De azt hiszem nem jó helyen keresem. Kissé mellé mentem a dolgoknak. Isten sosem ígérte, hogy örömet lelek a cselekedeteimben, ha jól értem. Benne (mármint Őbenne) már annál inkább. Soxor teszi az ember a dógát, mert az élet megy tovább és mert van egy munkahelye, ahol teljesítenie kell. Ha meg vagyok gyökerezve a lelkem szerelmesében akkor örömöm lesz, függetlenül attól, hogy mennyire 'örömteli' élethelyzetben vagyok. Azt hiszem ezt most ki kellett írnom magamból.
Még egy fontos eseményt kihagytam. Voltunk egy gyülekezeti hétvégén egy hete Móron. Nagyon jól sikerült, jó idővel voltunk megáldva és remek közösséggel. Matt pásztora jött tanítani bennünket. Áldásos volt úgy cakkumpakk. Rengeteg képet készítettem, talán ha már rajta lesz a gépemen fel is rakok párat.
Na puszi mindenkinek, akinek lehet...

Tánc

Ádám tanítja táncolni Esztert. Igazából nem is nagyon kell tanítania, Eszter megfigyel és másol. Agya fényképez és leképez. Mindig elámulunk, hogy a gyerekek milyen gyorsan tanulnak ha akarnak....



Eszter próbálja 'pengetni' a gitárt

Akkor és most

is lehetne a következő kép címe, ha ugyanazt az embert ábrázolná, de nem. Így legyen inkább Anya és lánya:

Képes

A korábbi 'képtelen' bejegyzésekhez képest most egy képes következik. Az ok egyszerű de nagyszerű. Drága egyetlen férjem hitben kilépett (ismét) és előrehozta a szülinapomat (ami egyébként júniusban van, szóval sokat kellett hoznia) és meglepett egy félprofi fényképezőgéppel. Teljesen lefagytam amikor megláttam ott csücsülni a dobozt az íróasztalunkon. De ő már csak ilyen. Ezt (is) úgy imádom benne. Szóval itt egy pár portré kis családunkról:

Az egyik kedvenc felvételem....

Nagy fiam...

A merénylet elkövetője....

Bambulás a köbön.

Kártyacsata.

A portrékból ő sem maradhat ki...

Pókember kártyával.

Szerintem jól áll nekem anya szemüvege. Te mit gondolsz?

Bölcsőde

Tisztelt Olvasók!
Örömmel értesítek mindenkit, hogy Eszter leányunk múlt hétfő óta a Tatabányai Módszertani Bölcsőde tagja. Jele: fagyi. Az első hét nehéz volt, leginkább Janinak. Mindig sírt reggelenként (mármint Eszter és nem Jani), hogy 'maradunk', 'nem megyünk bölcsibe', stb. Aztán most hétfőre ez valahogy elmaradt, és azóta sem jött vissza. Nagyon jól eszik bent, van hogy kétszer is kér a kajából. Szól, ha WC-re kell mennie, sőt egyszer szó nélkül magától is elment. Persze az első héten voltak kis balesetek (gyorsan el is mentünk alsónemű garnitúrát venni, mert igencsak gyorsan fogytak), de ezen a héten már nem volt. Sőt, tegnap amikor hazamentem, kérdezés nélkül úgy fogadott: 'jó volt a bölcsi'. Na hát ezen ledöbbentünk, mert eddig mindig az volt a válasz: 'baba sírt a bölcsibe'.
Nagy segítség ez nekünk, mert így felszabadult Janinak a délelőtt és tud dolgozni. Eddig ez nem nagyon jött össze. Aztán hirtelen felindulásból utánakérdeztünk a bölcsinek és egy héten belül már kezdhetett is. Ez egy kisebb csoda, mert amúgy hónapokig kell várni, annyira nagy a túljelentkezés. Meg is állapította a vezető óvónő, hogy valaki nagyon szerethet minket odafent. Hát ezt eddig is tudtuk. Aztán később látta az igénylőlapon Jani 'foglalkozását' és egy mosollyal konstatálta, hogy beletrafált a lényegbe.
Szóval a bölcsi jól megy, egyelőre mindenki imádja odabent, annyira kis cuki-maki. Hétfőn volt szerencsém én vinni - hozni (mert nem kellett dolgoznom) és összetalálkoztam az egyik anyukával, akinek a fiát egy kiscsaj úgy összekarmolta, hogy tiszta véres volt a kis pólója. Hát Isten mentsen minket az effajta összetűzésektől. Tényleg Őrá kell bíznunk a gyermekeinket mindig, de főleg, ha kikerül az otthonból egy közintézménybe. Lali és Béla (Eszter két őrangyala) bizony most elég elfoglalt lesz. Ilyenkor olyan jó megemlékezni arról, hogy semmi sem történik az Úr engedélye nélkül, legyen az egy arckarmolás vagy egy halálos kór...
Ádám ügyes az iskolával, most a Nemzeti dalt kell megtanulnia 25-ig. Mindemellett szorzótábla lázban égünk, mindennap elmondjuk, mint valami zsolozsmát. Egyelőre a hétközbeni úszás edzése is megoldódott. Amióta dolgozok és autóval járok, nem volt aki elvigye őt csütörtökönként edzésre. Most viszont van egy másik Kodályos srác, aki jár az edzésre és az ő apukája felajánlotta, hogy elviszi Ádámot is, hazafele meg az edző hazahozza. Isten odafigyel a részletekre, ezt (is) szeretem Benne.
Jómagunk pedig próbáljuk normálisan megélni ezeket a változásokat a családban. Nem mondom, hogy mindig elégedetten és mosollyal az arcunkon, de a viharok által talán erősödünk. Talán.
Üdvözlünk mindenkit a tengeren innen és túl!

Szavazzatok!

Szeretném népszerűsíteni egy barátunk filmjét, ami bekerült az AXN filmfesztivál 2009 versenybe. Nézzétek meg itt Madarász Isti Superdigital című filmjét és szavazzatok rá, aki kifogyhatatlan 5letekkel rendelkezik atéren, hogy meglepő és szórakoztató filmekkel lepje meg a nagyközönséget.

Friss

Itt vannak a friss képek Lilly-kéről, ahogy ígértem!

Igen, gördeszkázik a drága. Teljsen magától talált rá a sporteszközre és szemmel láthatólag jól érzi magát rajta...

Munka

Nem időrendi sorrendben, de szeretnék beszámolni pár említésre méltó eseményről. Van új kutyánk... 3 és fél hete van egy bichon-unk, fehér, bézs fülekkel és úgy néz ki, hogy a nyakán és hátán is van még egy-egy bézs folt. 8 hetesen hoztuk el és nagyon kis drága.... így nézett ki, amikor elhoztuk:

Nemsokára újabb képeket is mutatok róla, merthogy már legalább kétszeresére növesztettük a drágát a három hét alatt.

Aztán... Volt Ádám iskolájában ismét jelmezbál. Az utolsó héten döntötték el, hogy tehenészlányoknak öltöznek be a lányok, a fiúk meg teheneknek. Az osztályfőnök nagyon aktivizálta magát, tehén lepelt varrt, meg tehén fejet gyártott hungarocellből (iporkából, csak így tudományosabb), szereztünk kolompot is. A lányok tündériek voltak, és valami bajor zenére vonultak be, táncoltak, megfejték a teheneket (volt rendesen tőgyük is meg farkuk is), aztán a friss tejből megkínálták a zsűrit is. Na, ez annyira levette őket a lábukról, hogy meg is nyerték az egész versenyt. Nagy volt az öröm, mert tavaly másodikok lettek a kalóztánccal, idén titkon számítottak az első helyre. Ha sikerül letöltenem a videót, akkor publikálom is. Nagyon ügyesek voltak.

És amire a címben is utaltam.... Elkezdtem dolgozni. Hogy dolgoznék, az egy kicsit túlzás, de eljárok a munkahelyemre hétfő óta. Mivel azt amit régen csináltam már más csinálja (egészen pontosan mások, mert két lányt vettek föl rá), ezért úgy néz ki, hogy ismét be kell tanuljak. Van két japán kollega aki a beszerzést csinálja és tőlük fogom átvenni a dolgot. Az a baj, hogy egyenként tanítanak rá és elég lassan megy. Van 7 beszállító, akiktől rendelni fogok és eddig 2-t néztünk meg. Nem akarom siettetni az ügyet, de bevallom most elég sok időm van. Biztos lesz ez másként is, ahogy magamat meg a céget ismerem. Jó volt visszajönni az irodába annak ellenére, hogy kétszer annyian dolgozunk már itt és csak a töredékét ismerem az embereknek. Kicsit idegennek érzem magam köztük és ez lehet, hogy nem is fog sokat változni. Van egy kis korkülönbség köztünk és tőlem kicsit távol áll az effajta munka és egyéb stílus. Mindenki nagyon kedves meg jó fej, és mégis .... Nem tudom megmagyarázni, de majd az idő igazolja, hogy igazam van vagy igazam van.

No, gyorsan be is fejezem és megpróbálom hasznossá tenni magamat...