Egy időre eltűntünk, aminek meg van az oka. Előszőr is az ünnepek alatti lóti-futi Esztergom és Tatabánya között, illetve Esztergomon belül a rokonok között lehetetlenné tette a naplózást. Másrészt kell egy kis pihenés a naplónak is, az ünnep az ünnep még a hálón is...
A beköszönő címet Még élünk és virulunk-ot, Még élünk és túlélünk-re kellene cserélni, de ilyet azért mégse ír az ember címnek egy bejegyzéshez! Lássuk csak miért is játszunk túlélő show-t itt Sárberekben...
Az újév számunkra kicsit rázósan kezdődött ami leginkább Eszter fogzásának tehető be. Egyszerre négyet növeszt felül (ugye alul már van neki kettő), nem tudom hova siet ennyire. Abból a szempontból jó, hogy rohamosan ügyesedik a harapás és rágás terén, de iszonyúan megkínozza őt, meg minket is. Röviden és velősen se éjjel se nappal nem alszik rendesen. Volt, hogy étvágya sem volt, de ez most éppen nem gáz. Volt, hogy a fenekét csípte nagyon ki, volt egy nap láza, aztán most épp taknyos. Egyenként jönnek elő ezek a dolgok, így cirka 3 hete szenvedünk vele együtt. Ha ugyanis ő nyűgös és nem alszik, akkor mi is nyűgösek vagyunk és nem alszunk. Rövid távon nincs is ezzel semmi baj, de ez már túl ment a rövid távon. Szed homeopátiás bogyókat (én csak dilibogyónak hívom, mert az elviselhetetlen nyűgösségét csökkentette), és azóta a nappalok már jobbak, de éjszaka rendszerint megy a 'buli'. Bocs, hogy így panaszkodok, de nekem ez új. Ádámnál szinte észre sem vettük, hogy fogzik, csak azt, hogy 'hoppá, kibújt még egy fogacska'! Valahogy felhőtlenebb volt az örömünk. Még jó, hogy csak 20 tejfoguk van a gyerekeknek. Ebből már akkor 6 meg is volna.
Közben 11 hónapos is volt Esztike, ezért dukál egy fénykép, nehogy elfelejtsük, hogy is néz ki ez a kis fognövesztőgép...
Túl vagyunk ez első hajnyíráson is. Pontosabban egy fél hajnyíráson, mert hátul már nem tudta levágni a baratánőm és hű fodrászunk Kriszti. Addigra ugyanis Eszter már teljesen pánikba esett, hogy miért birizgálják egy tárgyal a haját, miközben anya fogja a fejét, hogy ne mocorogjon. Na, mindegy, most egy darabig úgysem kell megismételni a műveletet.
Ádám hál' Istennek jól van. Kicsit nehezen állt vissza a hosszú szünet után az iskolába járás unos-untalan körforgásába, de ez bizony az élet része. Egyébként szerintem sokat fejlődött ezen a téren, megtanulta, hogy vannak dolgok amik megtörténnek, vagy meg kell csinálni, vagy ki kell bírni még akkor is ha mi nem úgy akarjuk, vagy a hátunk közepére kívánjuk. Ez nekünk nagyon nagy könnyebbséget jelent, mert már nagyon fárasztó volt minden egyes dolog miatt a hisztijét kontrollálni. Hát igen, nemsokára 8 éves lesz. Kisgyermekes szülők! Fel a fejjel, már látjuk az alagút végét. Persze nem mondom, hogy mindent szó nélkül megcsinál, de már előfordult ilyen is... Eszter éjjeli ramazurija őt nem nagyon zavarja, úgy tűnik, ha fel is ébred rá, elég hamar vissza tud aludni. Ez jó, mert jelenleg nem tudjuk máshol altatni Pesztókát (ez az új beceneve Eszternek).
Van egy dícséret beszámolóm is számotokra. Talán emlékeztek, kértelek, hogy imádkozzatok egy új fényképezőgépért. Úgy néz ki, hogy egy része a pénznek már megvan. Valaki megáldott minket egy kis extra pénzzel, és úgy döntöttünk, hogy ezt félretesszük a gépre. Várjuk a másik felét, de mindamellett megpróbálunk mi is félretenni havonta, ha marad. Majd meglátjuk....
Jani Februártól heti egy napot megy le Vajtára a Biblia iskolába tanítani. Ez tök jó dolog, nagyon izgatott, hogyan fogja venni az akadályokat, de én biztos vagyok benne, hogy minden O.K. lesz. Ha anyu is közreműködik és el tud jönni néha a gyerekekre vigyázni, akkor megpróbálok időnként én is elmenni Janival. Egy szemesztert fog tanítani, ami 3 hónap. Biztos küzdelmes időszak lesz, de Isten ezeken a próbákon nyújt meg minket és tanít olyan dolgokat, amiket a 'nyugis' időkben nem tud megtenni. Végülis nem az az imánk, hogy növekedjünk az Úrban? Hát akkor hajrá! Aztán majd beszámolok, hogy hogy megy a növekedés dolog.
Azt hiszem most bepótoltam a kiesett időszakot és ideje befejeznem az írást. Mindenkinek jó 'növekedést' kívánok a Fazekas korongjáról!
A beköszönő címet Még élünk és virulunk-ot, Még élünk és túlélünk-re kellene cserélni, de ilyet azért mégse ír az ember címnek egy bejegyzéshez! Lássuk csak miért is játszunk túlélő show-t itt Sárberekben...
Az újév számunkra kicsit rázósan kezdődött ami leginkább Eszter fogzásának tehető be. Egyszerre négyet növeszt felül (ugye alul már van neki kettő), nem tudom hova siet ennyire. Abból a szempontból jó, hogy rohamosan ügyesedik a harapás és rágás terén, de iszonyúan megkínozza őt, meg minket is. Röviden és velősen se éjjel se nappal nem alszik rendesen. Volt, hogy étvágya sem volt, de ez most éppen nem gáz. Volt, hogy a fenekét csípte nagyon ki, volt egy nap láza, aztán most épp taknyos. Egyenként jönnek elő ezek a dolgok, így cirka 3 hete szenvedünk vele együtt. Ha ugyanis ő nyűgös és nem alszik, akkor mi is nyűgösek vagyunk és nem alszunk. Rövid távon nincs is ezzel semmi baj, de ez már túl ment a rövid távon. Szed homeopátiás bogyókat (én csak dilibogyónak hívom, mert az elviselhetetlen nyűgösségét csökkentette), és azóta a nappalok már jobbak, de éjszaka rendszerint megy a 'buli'. Bocs, hogy így panaszkodok, de nekem ez új. Ádámnál szinte észre sem vettük, hogy fogzik, csak azt, hogy 'hoppá, kibújt még egy fogacska'! Valahogy felhőtlenebb volt az örömünk. Még jó, hogy csak 20 tejfoguk van a gyerekeknek. Ebből már akkor 6 meg is volna.
Közben 11 hónapos is volt Esztike, ezért dukál egy fénykép, nehogy elfelejtsük, hogy is néz ki ez a kis fognövesztőgép...
Túl vagyunk ez első hajnyíráson is. Pontosabban egy fél hajnyíráson, mert hátul már nem tudta levágni a baratánőm és hű fodrászunk Kriszti. Addigra ugyanis Eszter már teljesen pánikba esett, hogy miért birizgálják egy tárgyal a haját, miközben anya fogja a fejét, hogy ne mocorogjon. Na, mindegy, most egy darabig úgysem kell megismételni a műveletet.Ádám hál' Istennek jól van. Kicsit nehezen állt vissza a hosszú szünet után az iskolába járás unos-untalan körforgásába, de ez bizony az élet része. Egyébként szerintem sokat fejlődött ezen a téren, megtanulta, hogy vannak dolgok amik megtörténnek, vagy meg kell csinálni, vagy ki kell bírni még akkor is ha mi nem úgy akarjuk, vagy a hátunk közepére kívánjuk. Ez nekünk nagyon nagy könnyebbséget jelent, mert már nagyon fárasztó volt minden egyes dolog miatt a hisztijét kontrollálni. Hát igen, nemsokára 8 éves lesz. Kisgyermekes szülők! Fel a fejjel, már látjuk az alagút végét. Persze nem mondom, hogy mindent szó nélkül megcsinál, de már előfordult ilyen is... Eszter éjjeli ramazurija őt nem nagyon zavarja, úgy tűnik, ha fel is ébred rá, elég hamar vissza tud aludni. Ez jó, mert jelenleg nem tudjuk máshol altatni Pesztókát (ez az új beceneve Eszternek).
Van egy dícséret beszámolóm is számotokra. Talán emlékeztek, kértelek, hogy imádkozzatok egy új fényképezőgépért. Úgy néz ki, hogy egy része a pénznek már megvan. Valaki megáldott minket egy kis extra pénzzel, és úgy döntöttünk, hogy ezt félretesszük a gépre. Várjuk a másik felét, de mindamellett megpróbálunk mi is félretenni havonta, ha marad. Majd meglátjuk....
Jani Februártól heti egy napot megy le Vajtára a Biblia iskolába tanítani. Ez tök jó dolog, nagyon izgatott, hogyan fogja venni az akadályokat, de én biztos vagyok benne, hogy minden O.K. lesz. Ha anyu is közreműködik és el tud jönni néha a gyerekekre vigyázni, akkor megpróbálok időnként én is elmenni Janival. Egy szemesztert fog tanítani, ami 3 hónap. Biztos küzdelmes időszak lesz, de Isten ezeken a próbákon nyújt meg minket és tanít olyan dolgokat, amiket a 'nyugis' időkben nem tud megtenni. Végülis nem az az imánk, hogy növekedjünk az Úrban? Hát akkor hajrá! Aztán majd beszámolok, hogy hogy megy a növekedés dolog.
Azt hiszem most bepótoltam a kiesett időszakot és ideje befejeznem az írást. Mindenkinek jó 'növekedést' kívánok a Fazekas korongjáról!
1 megjegyzés:
a potlas eros 4es :)
Laci
Megjegyzés küldése