2008. május 13., kedd

Nem tűntünk el

Vagy mégis? Igazából kicsit besűrűsödtek az események és egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy beírjak. Nem is tudom, hol kezdjem... Azt hiszem szét fogom bontani az eseményeket, mert egyben nagyon hosszú lenne....
Először is még áprilisban volt egy pásztor feleség konferencia Vajtán a Biblia iskolában, ahol egy hétvégén láttak bennünket vendégül és mondhatom nagyon el voltunk kényeztetve. Elsősorban persze lelkileg kényeztettek remek tanításokkal, bizonyságtételekkel, imával, közösséggel, de meg kell hogy mondjam azért a fizikai dolgokra is volt gondjuk a szervezőknek. Állandó tea - kávé - sütemény állt a rendelkezésünkre és a menü is nagyon finomra sikeredett. Utólag is köszönet a szervezőknek ill. mindenkinek aki részt vett abban, hogy zavartalan legyen a kikapcsolódásunk erre a hétvégére. Azt hiszem a fő célja a találkozónak a személyes kapcsolatok építése igazán megtörtént és nagyon örültem, hogy majdnem minden magyarországi gyülekezet pásztor ill. vezető feleséggel tölthettünk minőségi időt. Azt hiszem egy évben egyszer nagyon is érdemes így összejönnünk és megosztanunk egymással gondunkat-bajunkat, örömünket, tapasztalatainkat. Nem mellékes az sem, hogy Isten igen mélyen belenyúlt a szívembe a tanítások alkalmával, amin aztán 'rágódhattam', imádkozhattam és ez még tart is. Köszönet Pam-nek az őszinteségéért és valódiságáért, illetve azért, hogy ilyen odaszánt példa előttünk. Isten áldja meg ezért (is)!
Ezúttal képekkel nem szolgálhatok, nem volt nálam a masina, de nem is az volt a fő cél, hogy tudósítsak és beszámoljak az ott történtekről, inkább élveztem Isten társaságát így gyerekek és otthoni teendők nélkül. Persze hiányoztak az itthoniak és mondanom sem kell Eszter a távollétemben szólított először. Telefonon beszéltem neki és másnap mutatott a telefonra állítólag és mondta, hogy 'any'. Azóta is any vagyok, de nagyon örülök neki, mert eddig csak az apa létezett az ötszavas szótárában. Szintén azóta akárhányszor a telefont odaemeli a füléhez, mondja, hogy any, még akkor is ha ott állok vele szemben, ez valahogy nagyon benne ragadt. Kis cuki maki.
Akkor jöhet a következő? mármint történet, nem gyerek!

1 megjegyzés:

m+m írta...

Wow, gondoltam idekattintok és imhol a bejegyzéshegyek! Köszi az olvasnivalót! :)
Szomszédasszony