Mindennek megvan a helye és ideje. Eltelt több mint egy hónap az utólsó jelentkezésem óta, úgyhogy itt a helye és ideje az újabb bejegyzésnek.
Sajnos sokkal hűtlenebb vagyok a blogírásban mint azt gondoltam az elején, de dolgozom rajta. A karácsonyi forgatag után lassan visszarázódunk a 'normális' életbe. Az ünnepek jól teltek, habár legközelebb valószínű kicsit máshogy tervezzük. Hiányzott az, hogy itthon legyünk csak magunk együtt, amit csak az iskolai szünet alatt tudunk megengedni magunknak. De nagyon élvezzük az új lakás nyújtotta előnyöket. Mindenki el tud bújni egy kicsit ha akar a saját zugába. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy bújkálunk egymás elől, csak néha jó egyedül lenni, olvasgatni, stb. Helyzetjelentés
Ádám kissé elfáradt az év végére az iskola szempontjából, egyre nehezebben teljesítette az elvárásokat, épp jókor érkezett a szünet. Utána persze megint nehezen rázódott vissza. Most már úgy ahogy helyén van a srác. A hétvégén majdnem bejutott egy megyei úszóversenyre, de aztán még sem jött össze a dolog. Idén nem rendezett a város városi bajnokságot, mivel a város egyetlen uszodáját fél évig újítják fel és így se felkészülni se versenyezni nem tud a város ifjúsága. Botrányos, mert hogy mégis csak egy megyei jogú városról van szó. Na mindegy. Szóval városi bajnokság nélkül kellett benevezni a megyeire, de oda már nem volt elég az időeredménye. Majd legközelebb. Ez lett volna az első versenye, hát mégse várhatja el az ember, hogy már a megyein ússzon. De nagyon büszkék voltunk rá így is, hogy benevezték.
Eszter gyorsan feljődik, még nincs kettő, de úgy néz ki, hogy a pelust már csak alváshoz hordja. Nagyon ügyes, alig fordulnak elő balesetek. Beszéde is rohamosan fejlődik. Két szavas mondatokban beszél (baba alszik, hol van?, megint zenél (mármint a bili)). Élvezzük, ahogy egyre tisztábban fejezi ki magát, és hogy mindent próbál utánozni. Legutóbb azt mondta: csillagkapu, ami így hangzott: 'csilla aku', vagy 'csilla apu'. Szóval tanul a gyerek. Lassan a kis tauri Jaffa és tochra szurkoló lesz és együtt harcol a goauldok ellen.
Jani elkezdte a biblia iskola levelező tagozatának vezetését, ami egyelőre elég sok idejébe tellik. Talán később ha már gyakorlottabb lesz, ő is jobban be tudja majd osztani a dolgait. Vagy ha esetleg nem lesz olyan sok tanuló... De persze ez csak vicc, mindenkit bátorítok, ha van rá kapacitása akkor csak csinálja. Hajrá! Amúgy jól van, nekiugrottunk egy kis diétának, mert elhagytuk magunkat az ünnepekre (meg már előtte is). Immár harmadszor küzdünk a kilók ellen.
Rólam meg csak annyit, hogy januártól dolgozom. Visszamentem a régi munkahelyemre Esztergomba. Még mielőtt mindenk hangosan felhőkölne, közlöm hogy Isten gondoskodását látom ebben. Már nyár óta kerestem munkát Tatabányán és egy csomó ajánlat volt abban a munkakörben amiben Esztergomban is dolgoztam. Konkrét lépést viszont novembernél hamarabb nem akartam tenni, mert csak februártól szerettem volna munkába állni. Na most október végén beütött ez a nagy gazdasági válság, melynek eredménye az volt, megszűntek az állásajánlatok, sőt örültek az emberek, ha épp nem rúgták ki őket. Emberileg 0 volt az esélyem, hgoy visszavegyenek, mert ott is minden harmadik embert elbocsátottak. De Isten... Úgy szeretem az így kezdődő mondatokat. De Isten gondoskodott és végül visszavesznek, ráadásul ugyanabba a pozícióba amiben voltam, ráadásul fizetnek benzin pénzt, ráadásul örülnek, sőt alig várják, hogy visszamenjek. (Állítólag akiket a helyemre vagy csoportomba vettek föl, nem álltak túl a helyzet magaslatán.) Jelenleg szabadságon vagyok, mert 51 nap halmozódott fel a két év alatt, és február 9-én kezdek ténylegesen dolgozni. Jani meg itthon lesz Pesztóval. Tavasszal be fogom iratni a bölibe, ha nagyon nem megy Janinak a munka miatta, akkor szeptembertől ha csak egy fél napra is, de el tud menni Pesztó.
Röviden ennyit rólunk.
Van még egy sajnálatos hírünk. Sütike elkóborolt. Most nem mesélném el az egész történetet, de a lényeg az, hogy karácsony előtt kiszökött és nem vettük észre csak órákkal később, hogy nincs meg. Ádival minden este imádkozunk érte, hogy kerüljön vissza hozzánk, meg hogy Isten vigyázzon rá, de nagyon rányomta a bélyegét a karácsonyra ez az egész sztori. Eszter még mindig emlegeti őt, Ádám is siratja esténként. Azért még nem adtuk fel a reményt....
Hát ennyi.
Sajnos sokkal hűtlenebb vagyok a blogírásban mint azt gondoltam az elején, de dolgozom rajta. A karácsonyi forgatag után lassan visszarázódunk a 'normális' életbe. Az ünnepek jól teltek, habár legközelebb valószínű kicsit máshogy tervezzük. Hiányzott az, hogy itthon legyünk csak magunk együtt, amit csak az iskolai szünet alatt tudunk megengedni magunknak. De nagyon élvezzük az új lakás nyújtotta előnyöket. Mindenki el tud bújni egy kicsit ha akar a saját zugába. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy bújkálunk egymás elől, csak néha jó egyedül lenni, olvasgatni, stb. Helyzetjelentés
Ádám kissé elfáradt az év végére az iskola szempontjából, egyre nehezebben teljesítette az elvárásokat, épp jókor érkezett a szünet. Utána persze megint nehezen rázódott vissza. Most már úgy ahogy helyén van a srác. A hétvégén majdnem bejutott egy megyei úszóversenyre, de aztán még sem jött össze a dolog. Idén nem rendezett a város városi bajnokságot, mivel a város egyetlen uszodáját fél évig újítják fel és így se felkészülni se versenyezni nem tud a város ifjúsága. Botrányos, mert hogy mégis csak egy megyei jogú városról van szó. Na mindegy. Szóval városi bajnokság nélkül kellett benevezni a megyeire, de oda már nem volt elég az időeredménye. Majd legközelebb. Ez lett volna az első versenye, hát mégse várhatja el az ember, hogy már a megyein ússzon. De nagyon büszkék voltunk rá így is, hogy benevezték.
Eszter gyorsan feljődik, még nincs kettő, de úgy néz ki, hogy a pelust már csak alváshoz hordja. Nagyon ügyes, alig fordulnak elő balesetek. Beszéde is rohamosan fejlődik. Két szavas mondatokban beszél (baba alszik, hol van?, megint zenél (mármint a bili)). Élvezzük, ahogy egyre tisztábban fejezi ki magát, és hogy mindent próbál utánozni. Legutóbb azt mondta: csillagkapu, ami így hangzott: 'csilla aku', vagy 'csilla apu'. Szóval tanul a gyerek. Lassan a kis tauri Jaffa és tochra szurkoló lesz és együtt harcol a goauldok ellen.
Jani elkezdte a biblia iskola levelező tagozatának vezetését, ami egyelőre elég sok idejébe tellik. Talán később ha már gyakorlottabb lesz, ő is jobban be tudja majd osztani a dolgait. Vagy ha esetleg nem lesz olyan sok tanuló... De persze ez csak vicc, mindenkit bátorítok, ha van rá kapacitása akkor csak csinálja. Hajrá! Amúgy jól van, nekiugrottunk egy kis diétának, mert elhagytuk magunkat az ünnepekre (meg már előtte is). Immár harmadszor küzdünk a kilók ellen.
Rólam meg csak annyit, hogy januártól dolgozom. Visszamentem a régi munkahelyemre Esztergomba. Még mielőtt mindenk hangosan felhőkölne, közlöm hogy Isten gondoskodását látom ebben. Már nyár óta kerestem munkát Tatabányán és egy csomó ajánlat volt abban a munkakörben amiben Esztergomban is dolgoztam. Konkrét lépést viszont novembernél hamarabb nem akartam tenni, mert csak februártól szerettem volna munkába állni. Na most október végén beütött ez a nagy gazdasági válság, melynek eredménye az volt, megszűntek az állásajánlatok, sőt örültek az emberek, ha épp nem rúgták ki őket. Emberileg 0 volt az esélyem, hgoy visszavegyenek, mert ott is minden harmadik embert elbocsátottak. De Isten... Úgy szeretem az így kezdődő mondatokat. De Isten gondoskodott és végül visszavesznek, ráadásul ugyanabba a pozícióba amiben voltam, ráadásul fizetnek benzin pénzt, ráadásul örülnek, sőt alig várják, hogy visszamenjek. (Állítólag akiket a helyemre vagy csoportomba vettek föl, nem álltak túl a helyzet magaslatán.) Jelenleg szabadságon vagyok, mert 51 nap halmozódott fel a két év alatt, és február 9-én kezdek ténylegesen dolgozni. Jani meg itthon lesz Pesztóval. Tavasszal be fogom iratni a bölibe, ha nagyon nem megy Janinak a munka miatta, akkor szeptembertől ha csak egy fél napra is, de el tud menni Pesztó.
Röviden ennyit rólunk.
Van még egy sajnálatos hírünk. Sütike elkóborolt. Most nem mesélném el az egész történetet, de a lényeg az, hogy karácsony előtt kiszökött és nem vettük észre csak órákkal később, hogy nincs meg. Ádival minden este imádkozunk érte, hogy kerüljön vissza hozzánk, meg hogy Isten vigyázzon rá, de nagyon rányomta a bélyegét a karácsonyra ez az egész sztori. Eszter még mindig emlegeti őt, Ádám is siratja esténként. Azért még nem adtuk fel a reményt....
Hát ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése