Nem vagyok túl gyakori író. Ezt biztos észrevettétek már. És ez nem esemény hiány kérdése, hanem kedv és idő. Események vannak. Pl.: majdnem elpusztult Lillyke. Erről még írni sem mertem, annyira féltünk, hogy nem éli túl. Kullancsot találtunk benne, (és hogy attól-e, vagy mástól) nagyon beteg lett. Nem volt babéziás, sem lájm (ezt így írják?) kórós. Mégis rosszul volt nagyon szegényke. Kb. 3 hétbe és a beszerzési árába tellett, míg helyrejött. A nagy öröm alkalmával lenyírattuk a szőrét. Hát inkább ne tettük volna. Szegényke, nagyon kis csupasz lett. Jani úgy hívja: töltött zokni. Fénykép még nem készült róla, nem akarom szégyenbe hozni szegényt. Majd pár hét múlva esetleg, ha már kinő egy kicsit bundája.
Eszter is beteg lett, mandulagyulladása van. Doki szerint nem vészes, antibiotikumot szed, aztán ha jól van hétfőn mehet is bölcsibe.
Jani is fájlalta a fülét múlt hétvégén, de már elmúlt. Ádámék 3.-ok lettek a Gergő-kupán (az iskola szervezi ezt a foci bajnokságot egy elhunyt testnevelő tanár emlékére minden évben).
Szóval esemény az van, csak az ihlet száll el néha.
Én meg csak dógo, dógo. Szeretném azt mondani, hogy rendben mennek a dolgok, de nem. Elég küzdelmes a munkahelyem, de lehet, hogy csak én csinálok belőle azt. Nem tudom. A munkám jó, a munkatársaim meg nem. Zavar? Igen. Tudok ellene tenni? Nem. Ha tudnék, akarnék-e egyáltalán? Nem tudom. Kilátás? A szomszéd háztetőre. Keresem az örömet benne, elvégre Isten engedte meg, hogy itt legyek. Nem lelem. De azt hiszem nem jó helyen keresem. Kissé mellé mentem a dolgoknak. Isten sosem ígérte, hogy örömet lelek a cselekedeteimben, ha jól értem. Benne (mármint Őbenne) már annál inkább. Soxor teszi az ember a dógát, mert az élet megy tovább és mert van egy munkahelye, ahol teljesítenie kell. Ha meg vagyok gyökerezve a lelkem szerelmesében akkor örömöm lesz, függetlenül attól, hogy mennyire 'örömteli' élethelyzetben vagyok. Azt hiszem ezt most ki kellett írnom magamból.
Még egy fontos eseményt kihagytam. Voltunk egy gyülekezeti hétvégén egy hete Móron. Nagyon jól sikerült, jó idővel voltunk megáldva és remek közösséggel. Matt pásztora jött tanítani bennünket. Áldásos volt úgy cakkumpakk. Rengeteg képet készítettem, talán ha már rajta lesz a gépemen fel is rakok párat.
Na puszi mindenkinek, akinek lehet...
Eszter is beteg lett, mandulagyulladása van. Doki szerint nem vészes, antibiotikumot szed, aztán ha jól van hétfőn mehet is bölcsibe.
Jani is fájlalta a fülét múlt hétvégén, de már elmúlt. Ádámék 3.-ok lettek a Gergő-kupán (az iskola szervezi ezt a foci bajnokságot egy elhunyt testnevelő tanár emlékére minden évben).
Szóval esemény az van, csak az ihlet száll el néha.
Én meg csak dógo, dógo. Szeretném azt mondani, hogy rendben mennek a dolgok, de nem. Elég küzdelmes a munkahelyem, de lehet, hogy csak én csinálok belőle azt. Nem tudom. A munkám jó, a munkatársaim meg nem. Zavar? Igen. Tudok ellene tenni? Nem. Ha tudnék, akarnék-e egyáltalán? Nem tudom. Kilátás? A szomszéd háztetőre. Keresem az örömet benne, elvégre Isten engedte meg, hogy itt legyek. Nem lelem. De azt hiszem nem jó helyen keresem. Kissé mellé mentem a dolgoknak. Isten sosem ígérte, hogy örömet lelek a cselekedeteimben, ha jól értem. Benne (mármint Őbenne) már annál inkább. Soxor teszi az ember a dógát, mert az élet megy tovább és mert van egy munkahelye, ahol teljesítenie kell. Ha meg vagyok gyökerezve a lelkem szerelmesében akkor örömöm lesz, függetlenül attól, hogy mennyire 'örömteli' élethelyzetben vagyok. Azt hiszem ezt most ki kellett írnom magamból.
Még egy fontos eseményt kihagytam. Voltunk egy gyülekezeti hétvégén egy hete Móron. Nagyon jól sikerült, jó idővel voltunk megáldva és remek közösséggel. Matt pásztora jött tanítani bennünket. Áldásos volt úgy cakkumpakk. Rengeteg képet készítettem, talán ha már rajta lesz a gépemen fel is rakok párat.
Na puszi mindenkinek, akinek lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése